Tányán születtem, a csaholci Vályi-tagban, a mai Cseh-tagban. Apám ott volt cseléd. Hatéves koromban én is annak mentem, annak adtak, csordásbojtárnak Turricsére. Egyetlen napot sem voltam iskolában.
Messze laktunk a faluktól, nyolc-tíz km-re a legközelebbi tol. Bojtárkodás után visszakerültem a tanyára juhásznak. Háromszáz meddo juhval kicsaptak a csaholci erdő alá, az isten háta mögé.
Rám csak a nagyon jó isten nézett, mert nagy család volt a mienk, anyám hetente csak egyszer jött ki hozzám. Hozott valamit, mikor mit: sütni való tököt, száraztésztát, tejet, kenyeret nagyon ritkán. A saját nyomorúságomban sok mindent megtanultam. Sütni-főzni is.
Tejlevest is tudtam főzni, otthon láttam anyámtól. A bográcsba előbb néhány csepp vizet öntöttem, hogy a tej, amit ráöntök ki ne fusson forralás közben. Amikor forrt, beletördeltem a száraztésztát, kb. egy félmaréknyit. Ezt otthon anyám reszelt tésztával csinálta. Néhány perc múlva megfőtt a tészta, kész volt a tejleves.
Hozzávalók 2-3 személyre:
1 liter tej, félmaréknyi száraz- vagy reszelt tészta, só.
