Hofi Géza nem hiába örökös tagja a Halhatatlanok Társaságának: egyéni, semmihez sem fogható stílusa és humorérzéke hatalmas hatással volt százezrekre.
A magyar kabaré egyik legkiemelkedőbb alakja 2002-ben vesztette életét, ám a mai napig idézik gondolatait. Hofi előadásaival vesébe látóan pontos képet mutatott a magyar társadalom helyzetéről, és az emberi létezés útvesztőiről.
“Soha nem elég annyit nyújtani, amennyit a közönség elvár. Sikert annyival is el lehet érni, csak éppen nem biztos, hogy legközelebb is kíváncsiak lesznek az emberek. Ezért kell a többi.”
“A lét határozza meg a tudatot. Ha megisszuk a lét, a tudat elszáll.”
“A temetőre az van kiírva: FELTÁMADUNK!
Akkó má` jobb a kocsma, me` oda meg az, hogy SOSE HALUNK MEG.”
“A korrupció az, amiből mi kimaradunk.”
“A barát olyan, mint az esőkabát az előszobában. Amikor nincs szükség rá, “csendesen” meglapul a polcon, de amikor esik, a sötétben is megtalálom, hiszen ott van!”
“Magyarországon az egy főre jutó bunkók száma: kettő.”
“Az országnak nem most lett rossz! Neeem. Most vették észre!”
“Én elszabtam,
te elszabtad,
ő elszabta,
mi elszabtuk;
ha elszabtuk,
hát elszabtuk,
utólag már szabhatjuk.”
“Az élet olyan, mint a motor. Be kell rúgni, másként nem megy.”
“Lesz majd más, ki szeret téged,
hidd el, kislány, ez az élet,
rohanó, suhanó szó.”
“Kell egy kis áramszünet
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.”
