Az 1500-as években még ezresével halászták évente ezt a halat a Dunából, manapság már csodaszámba megy, ha találnak egyet-egyet. Az utolsó fogások egyike: 1986-ban fogtak egy 180 kilós példányt Paksnál. Régen összes nagyobb folyónkban fellelhető volt, később visszaszorult a Dunába, de a vízlépcsőknek és persze a vízszennyezettségnek köszönhetően manapság már alig-alig találkozhatunk vele. Amúgy a viza akár 1500 kilósra is megnőhet, ugyan nagyon – nagyon lassan, hisz szerencsés esetben akár 80-100 éves matuzsálemmé is válhat.Régen Budapesten a halászták, nem véletlen a Vizafogó városrész elnevezése.
Amúgy a viza, vagy beluga a folyókba felúszik, a dunai vizák élőhelye valójában a Fekete-tenger, de néhány hét alatt képesek ezer kilométeres utat is megtenni.
A ivásra vonuló vizát ősszel varsákkal, vagy szigonnyal halászták, hisz lomhán mozogtak, de két hajó közé kifeszített hálóval való fogása sekélyebb folyószakaszokon is megszokott volt.
A beluga a legnagyobb, és legértékesebb Dunai hal volt, Magyarországon is előfordult több száz kilós példánya is.
Bár hatalmas példányai is vannak, nem kell tőle félni, hisz csigákat, kagylókat, lárvákat, férgeket fogyaszt, és idősebb korában is csak a kisebb halakra fanyalodik rá.
Bár természetes élőhelyük a tenger, a folyóba íváskor úsznak fel a sekélyebb vizekre. Ez azt jelenti, hogy ősszel elindulnak, és a sekélyebb vizeken, egy gödörben, vagy mélyedésben áttelelnek. De egy részük nem indul el ősszel, csak tavasszal. Maga az ívás tavasszal van, március-május környékén, sóderes, köves talajon. Egy nőstény viza akár több millió hatalmas, 2,5-3 mm átmérőjű ikrát rak le. Ezek aztán nagyjából 8 hónap alatt kelnek ki, ekkor még lárva alakban, majd 9 nap múlva már önállóan táplálkozni is tudnak. A kis halak aztán nem sok időt töltenek a folyókban, hanem megkezdik útjukat a deltavidékek felé, ahol éveken keresztül élnek, majd mikor már nagyobbacskák lemennek a tengerbe. A viza, beluga ikrája rendkívül drága, 1 dobozzal akár 80-100 ezer forintba is kerülhet.
