Míg a legtöbben kellemes nosztalgiával emlékeznek vissza a gyerekkorukra, vannak, akiknek nincsenek boldog emlékeik, amiket felidézhetnének.
A következő 7 jel a pszichológia szerint arra utal, hogy boldogtalan otthonban nőttél fel.
1. Úgy érzed, kimaradtál valamiből
Azok az emberek, akik boldogtalan családban nőttek fel, általában csak nagyon kevésre emlékeznek a gyerekkorukból. Dr. Grant Hilary Brenner pszichiáter ezt a következőképpen magyarázza.
„Azok az emberek, akik nagyon nyomasztó gyermekkort élnek át, gyakran nem emlékeznek korai életük nagy részére. Emlékezhetnek különösen élénk pillanatokra, amelyeket néha villanásszerű emlékeknek neveznek, és amelyeknek nincs semmilyen összefüggésük. Gyakran nincs világos történetük a gyerekkorukról, egészen a serdülőkorig, a fiatal felnőttkorig, és néha még a későbbi életük során sem. Ezt az önéletrajzi érzéket a kötődéselméletben koherens narratívának nevezik, ami hiányozhat, lehet alulfejlett, hamis vagy túlságosan leegyszerűsített” – mondja a szakember.
2. Mindennél többre értékeled a függetlenségedet
A felnőttkori felelősségvállalás az élet normális része, de sokszor kifejezetten fárasztó lehet, és vannak, akik azt kívánják, bárcsak újra gondtalan gyerekek lehetnének. Ha azonban boldogtalan családban nőttél fel, valószínűleg a világért sem cserélnéd el a függetlenségedet.
Végre úgy érzed, oda mehetsz, ahová szeretnél, amikor csak szeretnél, anélkül, hogy engedélyt kellene kérned, megválaszthatod, kivel élsz együtt, és az otthonod egy biztonságos hely, ahol nem kell tartanod mások véletlenszerű dühkitöréseitől. Mindez pedig csodálatos érzés.
3. Rendkívül érzékeny vagy mások érzéseire
Ha gyerekkorodban folyton résen kellett lenned, és fel kellet mérned a családban uralkodó hangulatot, hogy aztán annak megfelelően viselkedj, valószínűleg rendkívül érzékeny vagy mások érzéseire. Ez sokszor azt jelenti, hogy mindenki más igényeit a sajátjaid elé helyezed, mert hozzászoktál, hogy elrejtsd a saját szorongásodat, megvédd a testvéreidet, esetleg vicces megjegyzésekkel próbáld oldani a hangulatot.
4. Még nem sikerült teljesen felépülnöd a túlélő üzemmódból
„Azok a gyerekek, akik elhanyagolást, érzelmi vagy fizikai bántalmazást tapasztalnak, túlélési üzemmódban nőhetnek fel, ahol a belső gyermekük érzelmileg megrekedt abban a korban, amelyben a traumát vagy a krónikus traumát átélték” – mondja Annie Tanasugarn pszichológus.
Ha az igényeidet gyakran figyelmen kívül hagyták gyerekkorodban, megtörténhet, hogy túl gyorsan kellett felnőnöd, és közben megfeledkeztél éned gyermeki részéről. Ha olyan családban nőttél fel, ahol a viták mindennaposak voltak, valószínűleg megtanultál együtt élni a krónikus stresszel, és a szervezeted hozzászokott ahhoz, hogy állandó készenlétben legyen.
Ha boldogtalan családban nőttél fel, valószínűleg a túlélés fontosabbá vált a számodra, mint a gyermeki kíváncsiság és kalandozási vágy.
Most, hogy felnőttél, a következmények nem múltak el nyomtalanul. Előfordulhat például, hogy folyamatosan álmos és kimerült vagy, ez azt jelezheti, hogy a szervezeted elég biztonságban érzi magát ahhoz, hogy végre ellazuljon. De éppen ellenkezőleg, az is előfordulhat, hogy minden apróság miatt stresszelsz, mert minden lépésnél valami rossz dologra számítasz.
Szerencsére vannak módszere, amik segíthetnek felépülni ebből – például a meditáció, a mindfulness gyakorlása, napló vezetése, stb.
5. Bizonytalan a kötődési stílusod
A kötődéselmélet szerint az a kötelék, amit a szüleinkkel kialakítottunk, felnőttkori kapcsolatainkra is nagy hatással van. Ha biztosan támaszkodhattál a szüleid szeretetére és támogatására, és biztonságos otthonban nőttél fel, akkor valószínűleg biztonságos kötődés kategóriájába tartozol.
Ha azonban megbízhatatlan szülők mellett nőttél fel, akik megvonták a szeretetüket, vagy nem figyeltek oda rád, az ahhoz vezethetett, hogy bizonytalan kötődési stílus alakult ki benned, és ebben az esetben nehezen tudsz mély és egészséges romantikus kapcsolatokat kialakítani.
A bizonytalan kötődés két leggyakoribb típusa az elutasító-elkerülő (például nehezen nyílsz meg vagy mutatod ki a sebezhetőségeidet) és a szorongó-aggodalmaskodó (például túlságosan ragaszkodhatsz emberekhez, és folyton attól félsz, hogy a párod elhagy).
6. Nehezen tudsz határokat szabni
„A családok élő szervezetek. Tagjainak egészsége és viselkedése hozzájárul az általános jóléthez” – írja Dr. Judith Orloff pszichiáter. „Egy egészséges családban megtanulod azonosítani a szükségleteidet és érzéseidet; következetes, szeretetteljes üzeneteket kapsz a szüleidtől; és értékelik a hitelességedet. Egy diszfunkcionális családban nincsenek világos határok. Gyakori a megszégyenítés és a hibáztatás. Az egyik családtag bűnbakká válhat, a kommunikáció gyenge, és a szülők esetleg kábítószerrel való visszaéléssel vagy saját érzelmi traumáikkal küzdhetnek” – magyarázza a szakértő.
Mivel egy diszfunkcionális családban a határok annyira homályosak és elmosódottak lehetnek, teljesen érthető, hogy felnőttként is nehézséget okoz a világos határok felállítása a kapcsolatokban, ami komoly problémát jelenthet. Előfordulhat például, hogy képtelen vagy nemet mondani, ha pedig valaki átlép egy határt, nem állsz ki magadért, egyszerűen magadba zárod a neheztelést. Ez egyetlen kapcsolatban sem működőképes hosszú távon.
Megérdemled, hogy mások tiszteletben tartsák a határaidat, és mondhatsz nemet, ha úgy érzed, erre van szükséged.
7. Úgy tűnik, nem tudod áthidalni a szakadékot közted és a szüleid/elsődleges gondviselőid között
Bár van, akinek sikerül megbocsátania és javítania a szüleivel való kapcsolatán, ez nem minden esetben működik, és nem vagy köteles erre. Az, hogy nagy szakadékot érezhetsz magad és azok között, akik boldogtalan és diszfunkcionális környezetet teremtettek körülötted, teljesen érthető.
Bárhogy is döntesz, a saját jólétednek prioritást kell élveznie. Forrás
