Akik így beszélnek, azok nem tudják mi volt régen. A háború alatt rengeteg ház tönkrement. Ráadásul a téeszesítés miatt sokan nem látták biztosítottnak megélhetésüket faluhelyen, elkezdtek bevándorolni a városba.
Az is lehetőséget adott erre, hogy sorra-másra épültek az üzemek, gyárak – munkásokat kerestek. Stabil fizetés egész évben, többet kaptak borítékba így, mint a téeszesek. Nem kellett utána még az állatokkal bajlódni, nem kellett kint a határban kapálni, gyomlálni, ősszel kukoricát törni, szőlőt szedni, trágyázni, trágyát hordani
Letelt a 8 óra munka, utána jöhetett egy kis házimunka, meg a pihenés.
Nem jobban hangzik?
Így aztán a fiatalság egy része, meg persze a középkorosztályból is jó néhányan útilaput kötött a talpára és elindult szerencsét próbálni a városba. Eleinte – mivel nem volt elég lakás – albérletbe mehettek, vagy munkásszállóra. Sokszor a házaspárok külön éltek ebben az időszakban. Egyik egyik szállón, a másik a másikban. Éveket. Te vállalnád ezt?
Vagy albérletben, jobb esetben társbérletben – ám ez sem volt leányálom. Lelakatolt szekrény, hűtő, közös mosdó, egymás utáni fürdés, elviselni egymás szagát, szokásait, nincs olyan perc, amikor egyedül lehetnél, csendben.
Aztán ott voltak a hideg, körfolyosós lakások egy közös WC-vel, mosókonyhával… Ha valami brutál volt, akkor ez a helyzet… Aztán jöttek az ötvenes évek, majd a hatvanas-hetvenes évek – amikor elkezdtek épülni a lakótelepek.
A régi lakásokhoz viszonyítva csodák voltak ezek.
Garzonok, amik a mostani kis másfél szobások méretének feleltek meg, vagy a minigarzonok… Egy fiatal házaspárnak elképzelhetetlen szerencse… És persze voltak jóval nagyobbak is – a gyermekeseknek.
Egyedül lehettek, saját maguk urai voltak végre.
Világos, napsütötte, egészséges lakásokban – ahol bent volt a gáz, a villany… Nem fa, vagy szénfűtéssel, nem kellett hordani a tűzrevalót, kiszedni a salakot, porolni vele, meg kormozni a kályhát kéthetente – hanem legtöbbször a távfűtés biztosította a meleget, vagy a jó kis gázkonvektor.
Nem földes, vagy köves lakásban éltek innentől kezdve, hanem csempés, linóleumos, parkettás, vagy padlószőnyeges csodában.
Hogy mára borzasztó? Nem mindenkinek.
Még manapság is vannak nagyon sokan az országban, akik mit nem adnának azért, ha valami hasonló körülmények közé kerülnének…
Volt persze általában üröm is az örömben – sokszor bizony teli volt hibával egy új lakás, javítgatni kellett, vagy várni a csodát, hogy megcsinálják. (Erről szól a Filmhíradók Online felvétele)
De még így is más volt, mint előtte…
