Fogadd el a saját valóságod! Az elfogadás egy egyetemes erő, amelyre mindig törekednünk kell. Ez az abszolút harmónia alapja. Legyünk türelmesek és bölcsek, gondoljunk arra, hogy az életben mindennek oka van!
Ne akarjunk állandóan boldogok lenni!
Sokszor azt gondoljuk, hogy a boldogság az egyetlen cél az életben, de ne felejtsük el, az élet tartozéka akárcsak az öröm, a szomorúság is.
Mindig tartsuk szem előtt, hogy az életben minden állandóan változik, és ugyanúgy, ahogy a boldogság, a szomorúság sem állandó. Ne az érzelmeink irányítsanak, hiszen, ha eljött az idő, ezek hagyják el elsőként majd a lelkünket.
Ne magunkra gondoljunk, hanem az Univerzumra, amely körülvesz!
Az állandó önelemzés közben észre sem vesszük, hogy saját egónk áldozataivá válunk. A gondolataink által kreált valóság egy illúzió, hajlamosak vagyunk arra, hogy beleragadjunk a saját problémáinkba, és elfeledjük, hogy a körülöttünk lévő világ mennyi szépséget tartogat.
Amilyennek látjuk a világot, az tulajdonképpen a saját lelkivilágunk tükröződése.
Nyissuk ki a szívünket, és nézzük a világot egy kicsit tágabb perspektívából, ne ragadjunk bele a problémáinkba.
Soha ne siránkozzunk a múlton!
A bánkódás az egyik leghasztalanabb szokás, hiszen a múltat már úgysem tudjuk megváltoztatni. Ilyenkor negatív energiát bocsátunk ki önmagunkból, és ezzel a jelenünket, sőt a következő napjainkat is megmérgezzük. Csökken az önbizalmunk és a motivációnk, éppen ezért felejtsük el a múlt történéseit, foglalkozzunk csak is a jelennel.
Tartsuk szem előtt mindig, hogy a végén semmi nem fog számítani, mindannyian egyenlőek leszünk. Lépjünk ki a hétköznapok áldozat-szerepéből, és élvezzük a jelen pillanatban pont azt, ami van.
