A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a fák képesek egymás átölelésére és gondozására.
Peter Wohlleben, a méltán híres német kutató, teljes életét a fák tanulmányozásának szentelte, melyet „A fák titkos élete” című munkájában osztott meg olvasóival. E tanulmányt kollégájával, az ökológus Suzanne Simardal ketten hozták létre.
Megfigyeléseik szerint, a fák képesek a fájdalom, a félelem és egyéb emberi érzelmek átélésére. Azt is megállapították, hogy ezek az élőlények szeretik, ha egymás mellett lehetnek, átölelve egymást az ágaikkal. Ugyanakkor azt is szeretik, ha „beszélgetünk” velük, és ez még nem minden!
„A fák képesek barátságok kialakítására, oly módon, akár egy idős emberi pár, és érzelmeket produkálni egymás irányában!” – jelentette ki Wohlleben, sőt szerinte a fák nem csak „elmével” rendelkeznek, hanem egyfajta szívritmussal is.
A dán orvos, Andras Zilinsky, lézeres átvilágításnak vetett alá közel 20 fajta fát és cserjét, mely vizsgálat eredményeit, évek múltán közölte. Eszerint, egyes fák éjszakára „leengedik” ágaikat, mely szerinte a bennük felgyűlt cukor és víz mennyiségnek tudható be.
„Sikerült néhány, eddig nem tanulmányozott periodikus mozgást beazonosítanunk. Ezek a mozgások megfigyeléseink szerint, ciklikusak, és valószínűleg a fákban található víztartalom nyomásával hozható összefüggésbe.” – mondta.
Zilinsky szerint, az éjszaka beálltával, a fák 8-10 cm-rel engedik lejjebb ágaikat, melyeket aztán újra felemelnek a Nap keltével. Ez a mozgás kevésbé látványos, és sokáig azt gondolták, hogy csak bizonyos fajok esetében érvényes.
