Úgy tűnik, a fennhéjázás idejét éljük. A diákok a legújabb generációs okostelefonokat vásárolják meg, amelyeket tulajdonképpen üzletembereknek terveztek, és hasznos alkalmazások helyett csak játékokat töltenek le.
A cégvezetők, menedzserek többmilliós autókkal járnak. Nagy, fényűző lakodalmakat rendezünk, több száz meghívottal, rengeteg étellel és itallal, világra szóló mulatsággal. De mindez csak arra jó, hogy jobb színben tűnjünk fel mások szemében, hogy úgy tűnjön, mi sem vagyunk kevesebbek másoknál. Csak az irigység vezérel bennünket.
Ez a fennhéjázás fertőzővé válhat. Ennek a felvágásnak, dicsekvésnek az igényét a modern társadalom teremti meg az emberekben, sokszor még olyanokban is, akiknek eredetileg eszük ágában sem volt ezzel foglalkozni.
Ha az osztályban csak egyetlen diáknak nincs iPhone-ja, a többiek lenézik, vesztesnek tartják. Ha egy irodai dolgozó a vidéki nyaralójában töltött nyaralásáról oszt meg képeket, nem egy törökországi vagy egyiptomi útról, akkor szegénynek tartják. És szinte minden üzletember „köteles” hatalmas terepjárót vezetni.
Ez a fennhéjázás pedig egyértelmű veszélyeket rejt magában. Először is, az ember kiaknázza az anyagi lehetőségeit, de nem fejlesztésbe fektet be, hanem csak külsőségekbe. Ha nem elég a pénz, kölcsönöket vesz fel. Másodszor, elkezdi a mások szempontjából értékelni a saját életét, azon gondolkodik, mit gondolnak majd mások. Harmadszor pedig, ez a szemléletmód, ami a látszatra összpontosít, a külső értékekre, nem a valós értékekre, végül gyökeret verhet a gondolkodásunkban, és ez lesz az elsősleges célunk.
Mindezt a kapitalista rendszer erőlteti a társdalomra, hogy eladhassa azokat a termékeket és szolgáltatásokat, amelyekre az embereknek valójában nincs szükségük. Ahhoz, hogy mindezek a haszontalan dolgok eladhatóvá váljanak, arra van szükség, hogy az emberek meg legyenek győződve arról, hogy ha birtokolják mindezt, az a siker egyértelmű jele.
Ahhoz, hogy megszabadulj a látszatra való törekvéstől, előbb fel kell szabadítanod magadat, el kell döntened, hogy nem függsz mások véleményétől. Amikor eljutsz arra a pontra, hogy már nem érdekel, mit gondolnak rólad mások, észreveszed majd, hogy nem gondolnak rólad kevesebbet, sőt, éppen ellenkezőleg. Ha pedig nem fölösleges dolgokra költöd a pénzt, hanem valamilyen továbbfejlesztésbe fekteted be, egy idő múlva rájössz, hogy éppen ez az, ami irigylésre méltó. Így változtathatod meg a gondolkodásmódodat, és közelebb kerülhetsz ahhoz, ahogy az igazán sikeres emberek gondolkodnak.
Egy igazán sikeres ember soha nem próbál meg port hinteni mások szemébe. Nem dicsekszik azzal, amije van, nem viselkedik udvariatlanul a neki dolgozó személyzettel, nem a társadalmi ranglétrán alatta állók alapján ítéli meg önmagát.
Mert egy sikeres ember soha nem lefele néz, azokra, akiket megelőzött, hanem felfelé, azokra, akiknek a szintjére fel szeretne emelkedni. Felismeri az állandó fejlődés szükségességét. Ha e szerint a gondolatmenet szerint élsz, azok a bizonyos külső értékek, amiket a világ is láthat, maguktól megjelennek majd, de már nem gondolsz rájuk ugyanúgy, mint azelőtt. Mert az értékrendünk velünk együtt fejlődik és változik.
