De hála az Égnek – szerencsés kimenetelű…
Gálffi László Budapesten született 1952. november 17-án, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, Érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1994-2010 között művészi beszédet tanított a főiskolán, 2008-tól egyetemi docens volt, de abban az évben szívroham miatt abbahagyta az oktatást.
1975-ben végzett a Színház- és Filmművészeti
Főiskolán, osztályvezető tanára Horvai István volt. Osztálytársai között volt Dancsházi Hajnal, Egri Kati, Hegedűs D. Géza, Hűvösvölgyi Ildikó, Pogány György, Takács Katalin, Téri Sándor.
A Vígszínházban kezdett, és egészen 1999-ig játszott ott, egy ideig szabad úszó volt, aztán 2004-ben az Örkény Színházhoz szerződött. Összesen nagyjából 100 bemutatója volt, sok főszereppel.
Nagy filmrendezőkkel dolgozott együtt, olyan filmekben szerepelt, mint A kenguru, Ki beszél itt szerelemről, Áramütés, Jób lázadása, Redl ezredes, Kék Duna keringő, 6:3, A napfény íze, A csodálatos mandarin. Nagyjából ugyanannyi tévéfilmben csillogtatta meg tehetségét.
A nyolcvanas években a II. Richard előadása alatt színpadi baleset érte, ami egy mulasztás eredménye volt, nyílt színen szúrták le a rugós késsel. Ez a baleset abból adódott, hogy a kés belsejében fém csúszik fémen, így aztán hogy ez a csúszás tényleg tökéletesen működjön minden alkalommal a belsejét tisztítani kellett volna, és állítólag ekkor az egyetlen alkalommal elmaradt ez a tisztítás, így akadt meg a kés, és visszahúzódás helyett szúródott bele a színészbe, megsértve tüdejét is.
Gálffi László a balesetet intő jelként fogta fel, hogy nem folytathatja úgy életét, ahogy addig élte. Utóbbi időben érzése szerint elszállt, beképzelt lett, színésztársai így nem igazán fogadták el, és inni kezdett. Úgyhogy szerinte jól jött ez a számára elgondolkodtató történés…
