Vannak, akik félnek a nyugdíjazástól, de a férjemmel mi boldogan fogadtuk el ezt az életünk új fejezetét. Izgatottan vártuk, hogy végre a saját tempónkban élhessünk, és több időt tölthessünk a szeretteinkkel. A hosszú évek kemény munkája és spórolása lehetővé tette, hogy gondtalanul tekintsünk a jövőbe.
Fiatalon nagyon odafigyeltünk a pénzügyeinkre. Persze minket is kísértett a gondolat, hogy azonnal elköltsük, amit megspóroltunk, de tudtuk, hogy ha türelmesek vagyunk, később nagyobb örömünk származik belőle. Ennek a fegyelmezett életmódnak köszönhetően néhány hónappal ezelőtt végre eljött az ideje, hogy megvalósítsunk egy régi álmunkat: elutaztunk a tengerhez.
Ellátogattunk a horvát tengerpartra, élveztük a napsütést, a helyi ételeket, és életre szóló élményeket szereztünk. Felfrissülve tértünk haza, és boldogok voltunk – egészen addig, amíg a lányunk nem kezdett rosszallóan viselkedni velünk.
Egy háztartás, két generáció
A lányunk, a férje és az unokáink egy házban élnek velünk. Az idősebb fiunk már évekkel ezelőtt különköltözött, és Olaszországban kezdett új életet. A lányunk sorsa azonban másképp alakult: fiatalon született gyermeke, és nem tudta befejezni a tanulmányait. Az ő férje rendes ember, de sajnos nem keres annyit, hogy minden szükségletüket fedezze. Ezért úgy döntöttünk, segítünk: nálunk lakhatnak, hogy könnyebb legyen az életük.
Eleinte minden gördülékenyen ment. A lányom segített a háztartásban, én pedig boldogan vigyáztam az unokákra, hogy néha kicsit kikapcsolódhassanak a fiatalok. Azonban ahogy teltek az évek, a lányom viselkedése megváltozott. Egyre gyakrabban fordult elő, hogy pénzt kért, és ha valami nem úgy történt, ahogyan ő szerette volna, haraggal reagált.
A nyaralás utózöngéi
Amikor visszatértünk a nyaralásból, a lányom naponta gúnyolódott velünk: „Nekünk hitelt kell fizetnünk, ti meg elmentek nyaralni!” – mondta éles hangon. Szívszorító volt ezt hallani. Mindent megteszünk, hogy segítsük őket, tetőt adtunk a fejük fölé, és igyekszünk enyhíteni a terheiket. Ennek ellenére úgy érzem, mintha semmi sem lenne elég jó.
Az utolsó csepp
Egy különösen heves vita után a férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem adunk több pénzt a lányunknak. Végtére is, mi is megérdemeljük, hogy öregkorunkban nyugodtan élhessünk. Felneveltük a gyermekeinket, és mindent biztosítottunk számukra, amire szükségük volt. Úgy érezzük, hogy most itt az ideje magunkkal is törődni.
Bár nehéz döntés volt, hisz minden szülő a legjobbat akarja a gyermekeinek, hiszem, hogy néha határt kell szabni a dolgoknak. Mi mást kívánhatnának még tőlünk?