A nyugdíjas tanárnő levele egyre nagyobb olvasókört érint meg. A szülők időnként a tanárokat hibáztatják, azért mert a gyerekeket nem nevelik az életre. A szülők nem érzik hibásnak magukat, akkor amikor a gyerekeik nem jól teljesítenek az iskolában és elfelejtik azt, hogy a gyerekeket nevelni kellene.
A legnagyobb problémát gyakran a nevelés hiánya jelenti. Nyugdíjas tanárnőként amiatt aggódom, hogy az embereknek fogalmuk nincs arról, hogy mit jelent egy iskola.
Mindenki elvárja, hogy a gyerekek udvariasak legyenek, de a nevelés nem a tanár dolga. A tanár elmagyarázza a tananyagot, viszont a szülőknek is lenne mit tenniük. Sajnos ha otthon nem tanítják meg őket viselkedni, jó dolgokat véghez vinni, a tanárnak nem jut mindenre ideje az iskolában.
A gyerekek drága cipőkben jönnek iskolába, de nincs egy darab papír vagy egy ceruza náluk. A szülők sokszor nem várják el a gyerektől, hogy felkészülten menjenek iskolába. Sok mindent megkapnak otthon, de nem tudják, mi a tisztelet, a viselkedés, az illem, az udvariasság. Nem tudják mit jelent az udvarias viselkedés. Ezek viszont olyan dolgok, amiket a szülőnek is el kellene magyarázni.
A szülők nem ellenőrzik azt, hogy a gyerek megcsinálta a házi feladatot. Gyakran nincsenek otthoni elvárások, pedig ez is fontos lenne ahhoz, hogy a gyerek tudja a saját feladatait. Sok gyerek nem tudja, hogyan kell egy felnőttel viselkedni, mivel ezt otthon senki sem várja el tőlük.
Ne a tanárokat hibáztassátok kedves szülők, mert vannak dolgok, amiket a gyerekeknek otthon kellene megtanulniuk. A tanár nem tudja a saját munkáját és a szülők feladatát is elvégezni. A tanítás a családban kezdődik. Ameddig a szülők nem töltik be a saját feladataikat, addig minden változatlan marad.
