Menü Bezárás

A szülők megható története, akik soha nem láthatták a lányukat, annak ellenére, hogy együtt élnek vele

A gyereknevelés nehéz feladat, és azoknak a szülőknek, akiknek ráadásul valamilyen fogyatékossággal is meg kell küzdeniük, kétszeresen nehéz dolguk van. Hannah és a férje, Gendun teljes sötétségben élnek, és lányuk, Mila az egyetlen a családban, aki lát. Együtt azonban nagyszerűen boldogulnak, és leküzdik az akadályokat.

A berlini család hétköznapjai nagyjából ugyanúgy indulnak, mint mindenki másé. Reggel hétkor Hannah előkészíti lánya, Mila tízóraiját, miközben a 7 éves kislány elkészül az iskolába. Gendun közben a számítógép előtt ül, és dolgozik valamin, ehhez egy speciális programot használ, ami felolvassa, mi látható éppen a képernyőn.

Hannah azt mondja, vak szülőkként megvannak a nehézségeik, de a lényeg, hogy bevezessenek egy jól működő rutint, és ehhez tartsák magukat.

„Vicces, ha két vak ember él egy háztartásban, mert mindig nagyon tisztán kell tudnod, hol hagytál valamit, különben a másik egy örökkévalóságig fogja keresni az adott dolgot, miközben végighúzza a kezét minden egyes felületen. Néha arra gondolok, milyen jó is lenne, ha gyorsan körülnézhetnék a lakásban” – mondja Hannah, aki születése óta vak.

Mila természetesen segít a szüleinek, ha nem találnak valamit, de azzal is tisztában vannak, hogy nem hagyatkozhatnak rá mindenben, ezért csak akkor kérik a segítségét, ha valóban nagy szükségük van rá.

A szülők megható története, akik soha nem láthatták a lányukat, annak ellenére, hogy együtt élnek vele
Fotó: YouTube

„Ez fontos elv a számunkra. Végül is ő nem a szolgánk. Ő csak egy gyerek, és ha nem akarja, akkor nem kell segítenie” – mondta az édesanya.

Hannah ugyanakkor különös figyelmet fordít a megjelenésre is, és mielőtt elindulna otthonról, mindig kisminkeli magát, amit egy látássérülteknek szervezett tanfolyamon tanult meg. Bár ő maga nem láthatja, hogy néz ki, hisz benne, hogy a jó benyomás segít leküzdeni az előítéleteket.

„Ha például a lányom paradicsomszósz folttal a ruháján szaladgál, az emberek azonnal azt gondolják, hogy azért olyan koszos, mert szegény édesanyja, nem látja, hogy néz ki. Szóval kicsit maximalista lettem. Inkább ötször ellenőrzöm a dolgokat, mert az emberek fokozott figyelmet fordítanak ránk: hogy nézünk ki, mit csinálunk, biztonságosan kelünk-e át az utcán” – magyarázta Hannah.

Általában Gendun készíti el az ebédet, amíg Mila iskolában van. A férfi masszőrként dolgozik, és körülbelül 15 évvel ezelőtt veszítette el a látását retinaleválás következtében. Hannah a PR területén dolgozik, és író. Amikor először találkoztak, már Gendun sem látott, és így emlékszik vissza megismerkedésükre:

„Természetesen nem láthattam őt, de volt egy olyan érzésem a hangja alapján, hogy gyönyörű nő. Aztán arra gondoltam, hogy ez soha nem fog működni” – mesélte.

A kapcsolatuk azonban nagyon is jól alakult, és 3 évvel később összeházasodtak, később pedig megszületett Mila.

Hannah szerint szülőnek lenni akkor is nagy kihívás, ha valaki lát, de nekik ráadásul rengeteg előítélettel is meg kell küzdeniük, az emberek ugyanis azt feltételezik, hogy nem képesek erre a feladatra, és folyton azt kérdezik tőlük, alaposan átgondolták-e a gyerekvállalást.

Hannah délutánonként rendszerint sétálni megy Milával és vakvezető kutyájával, Daicával. Bár elég ijesztő a számára, hogy nem látja, éppen hol van a lánya, tudja, hogy Mila nagyon óvatosan közlekedik az utcán, és tisztában van vele, hogy bizalom nélkül nem működne a dolog.

Ahogy nő, Mila egyre inkább tisztában van a szülei ellen irányuló előítéletekkel. „Jobban kellene tisztelniük őt, mert az én anyukám is olyan ember, mint bárki más” – mondja a kislány.

Hannah azt mondja, ők mindig is átlagos családként gondoltak magukra, és csak azt szeretnék, ha ezt mások is megértenék és elfogadnák.

„Mila számára természetesen bosszantó, hogy az emberek megbámulnak minket, amikor elmegyünk valahová együtt, családként. Mindig a figyelem középpontjában vagyunk. Néha úgy gondolom, jó, hogy nem látjuk az emberek reakcióit. Nagyon szeretném, ha az emberek teljesen normális dologként tekintenének erre. Hiszen mindig is voltak olyan szülők, akik nem láttak, és számunkra ez mindig normális volt, soha nem jelentett problémát. De sajnos vannak, akik még mindig így gondolnak erre, és nagyon szeretném, ha ez megváltozna” – mondta a nő.