A dán származású Amalie Jennings brit férjével, Seannal az Egyesült Királyságban, Hertfordshire-ben él. Amalie először 2008-ban találkozott Seannal egy online videojáték révén, és Sean segített neki elfogadni és megszeretni a testét. A legtöbb ember a házaspár életében elfogadta a kapcsolatukat, de Sean édesapjával nem tartják a kapcsolatot az előítéletei miatt.
Amalie már kislány korában szembesült azzal, mennyire megbélyegzi a média és általában véve a társadalom a túlsúlyos embereket. Szeretett olvasni, de a könyvek szereplői soha nem hasonlítottak rá, legalábbis a főhősök nem. A kövér karaktereket vagy viccesnek, vagy gonosznak ábrázolták, és Amalie-t nagyon elszomorította, hogy a testsúlya miatt nem lehet hős.
Arra is tisztán emlékszik, mennyire megviselték Eddie Murphy azon filmjei, amelyekben kövér karaktereket játszott.
„Emlékszem, hogy kiszaladtam a nappaliból, és kisírtam a szemeimet, mert gúnyt űztek a kövér emberekből. Emlékszem a kicsi 6 éves önmagamra, ahogy ülök egy székben, és kisírom a szemeimet, mert a kövér embereket csak egy viccnek látják. Mintha csak azért lennének ott, hogy kinevessék őket.” – emlékszik vissza.
Amalie már 2 éves kora óta kövér volt, az édesanyja orvoshoz is elvitte, mert nagyon sok plusz kilót felszedett. A súlya miatt sokat csúfolták az iskolában is, és bár aktív gyerek volt, szeretett úszni, és a szabadban játszani, mégis mindig kövérebb volt, mint más gyerekek, és ez nagyon megviselte. Emiatt mértéktelen evészavar alakult ki nála, és az önképe is borzalmas volt. „Utáltam tükörbe nézni. Utáltam ruhákat válogatni, mert semmi sem jött rám.” Nagyon szeretett volna vékony lenni, és csak fiatal felnőttként kezdte elfogadni a testét, olyannak, amilyen.
Egy alkalommal rábukkant egy medálra, ami egy kövér nőt ábrázolt, akiről később megtudta, hogy a willendorfi Vénusz, a termékenység istennője. Ez elindított benne egy folyamatot, olyan Instagram oldalakat keresett, amelyek a body positive mozgalom részét képzeték, amelyek segítenek az embereknek pozitív testképet kialakítani, és megérteni, hogy a testnek nem hibái, csak sajátosságai vannak. Így megtanulta elfogadni, hogy a kövér test önmagában se nem jó, se nem rossz dolog, ez egyszerűen csak egy testalkat, mint az összes többi.
Amalie és Sean egy online videójáték révén ismerkedtek meg, és nagyon gyorsan szoros barátság fűződött közöttük. Beletelt egy időbe, mire rájöttek, hogy szerelmesek egymásba, ekkor távkapcsolatba kezdtek, majd később összeházasodtak, és most Nagy Britanniában élnek. Sean-t soha nem zavarta Amalie testsúlya, és az első perctől olyannak fogadta el őt, amilyen. „Szeretett engem és a testemet, olyannak, amilyen a testem.” Sean pedig így fogalmazott: „Mindazoknak a dolgoknak a kombinációját szeretem, ami Amalie-t azzá teszi, aki. Nem hiszem, hogy ki tudnék emelni egyetlen dolgot.”
Az emberek gyakran ítélkeznek felettük, mert valamiért mintha úgy gondolnák, hogy egy kövér embernek egy másik kövér emberrel kellene lenni, míg egy sovány embernek, egy másik sovány emberrel, mondja Amalie, aki nem érti, mi szükség van ezekre a sztereotípiákra. Sean édesapjának is előítéletei vannak a túlsúlyos emberekkel szemben, és bár a kapcsolatukat nem ellenezte, a gondolkodásmódja miatt eltávolodtak egymástól, és nagyjából megszakították a kapcsolatot.
Az orvosok azt mondják, Amalie meglepően egészséges, és bár természetesesen a jövőben adódhatnak problémák a testsúlyából, egyelőre minden rendben van. Amalie azt mondja, megtörténhet, hogy egy napon úgy dönt, megpróbál leadni néhány kilót, de most nem törődik ezzel, és nem akar abba a hibába esni, hogy csak azért próbál meg lefogyni, hogy mások elfogadják.
„Ilyen a testem, és most boldog vagyok a saját bőrömben.” – mondja.
