Régen az ételkészítés is kályhán történt, így ha nyáron főzni-sütni kellett, akkor az egész házat felforrósította volna a képződő meleg, és mivel az akkori embereknek is meg volt a magához való esze, más megoldás után néztek.
Volt, akik nyári konyhát építettek, vagy alakítottak ki, a ház mögött – hisz így legalább a lakóépület megmenekült a plusz melegtől.
Ahol erre nem volt lehetőség, vagy csak egyszerűen úgy gondolták, hogy jó időben minek agyonmelegített helyiségben dolgozni – ott a szabadba raktak egy nyári tűzhelyet.
Itt aztán egy árnyas fa hűvösében mindjárt másabb volt a főzés, és a sütkérezés.
Az előkészítést el lehetett végezni akár a család konyhájában, vagy nyári konyhájában,vagy egy sámlin ülve kint a szabadban is – a továbbiak pedig mehettek kint akár a gazda által rakott tűzhelyen, akár egyszerűen egy szabadba kiállított sparhelten, akár a nyári kemencében..
Ráadásul, ha diófa alá rakták a főzőalkalmatosságot, nagy eséllyel még a legyektől sem kellett tartaniuk, ugyanis valami miatt nem igazán állják a szagát.
Akinek nincs légkondija, és nem kertes házban él, ilyenkor mereng el azon, milyen jó világ volt a régi – legalábbis ezen a téren…
Fotó: Bárth János. Pinterest