És nem csak a gyerekek, hanem a felnőttek is. Manapság már az is nagy szó, ha a közvetlen szomszédok ismerik egymás nevét. No, nem a személynevét, hanem a családit.
Nagyon ritka az, hogy ennél közelebbi kapcsolatba kerülnének. Valahogy más lett a világ, mindenki el van, a saját brancsából keres kapcsolatokat, a „csak úgy szerzettek”, mint a szomszédság – nem fér ebbe bele. Így aztán nincs akihez hirtelen fordulhatna az ember, ha valami öröm, vagy bánat éri, vagy mondjuk segítség kell.
Valamikor, ha haláleset történt, akkor a fél utca gyászolt. Ha született egy gyerek, akkor pedig jött az örömünnep. Tudták, ha valakit előléptettek, vagy több fizut kapott, esetleg vett egy kis kertet, kiutalták végre a kocsit – és nem irigyelték, nyitottabbak voltak a jóra az emberek, nem csak a rosszat látták meg.
Mára már nincs akit megkereshetne akkor, amikor pont elfogyott a só, vagy cukor. Vagy kellene egy kis apró. Vagy a gyerek nem ért valamit, kellene egy kis segítség, netán egyszerűen csak jó lenne egy játszópajtás neki.
Régen a környékbeli gyerekek együtt bandáztak. Legtöbbször jó értelemben.
Egy utcányi gyerek ismerte névről egymást. Tudták ki melyik óvodába, iskolába jár, milyen tanuló, mit tud a legjobban, kinek a szavára érdemes hallgatni, amikor mondjuk épp bújócska van.
Ki ért a növényekhez, ki tudja, hol érik a kukorica, vagy hol van gazdátlan meggy-, vagy cseresznyefa.
Tudták, ha az utcában épp valaki segítségre szorult, mondjuk meghozták a fát, és a kezdő nézelődés pár perc alatt fahordássá szelídült.
És mert a gyerekek összejártak, ezért a szülők sem idegenkedtek egymástól.
Amikor találkoztak, akkor beszélgettek egy jót, akár be is hívták a másikat a saját portára.
Esténként együtt néztek tévét, néha kimentek a meccsre. Szalonnát sütöttek, vagy télen akár az egyik telken összehoztak egy kis jeget a „kölköknek” – korcsolyázzanak nyugodtan. Kell a mozgás nekik.
A szülők meg időnként ránéztek a csapatra, vittek a gazdának egy kis sütit, kaptak egy kávét…
Máskor meg receptet cseréltek, mutatóba vittek egy kis sütit. És beszélgettek, beszélgettek, beszélgettek.
Ma ez már nincs… Forrás
