Menü Bezárás

Amikor a nagymama megtudta, hogy unokája és rokonai úgy döntöttek, hogy kilakoltatják, azonnal eladta a lakást.

lanyomo 97487649 612x612

A férjem nagymamáját, Ilona nénit, magunkhoz vettük, hogy nálunk éljen. A családja választás elé állította:
„Írjon ajándékozási szerződést a lakására, és költözzön be egy idősek otthonába.”

– Mi azonnal elutasítottuk ezt. Ez nem volt helyes. Ilona néni a maga 73 évével még nagyon is aktív. Nem véletlen mondják, hogy egy nő annyi idős, amennyinek érzi magát.

Van egy modern okostelefonja, és igazán pörgős társasági életet él. Korábban rendszeresen találkozgatott hatvanas éveikben járó urakkal. Teljesen egészséges, nincsenek súlyos problémái. Az egész helyzet amiatt alakult ki, hogy a férjem öccse, Balázs, és a családja – felesége és három gyermeke – szorongatott helyzetbe került. Ők a férje édesanyjával éltek együtt, és nem vettek fel jelzáloghitelt. Miért? Mert arra számítottak, hogy Ilona néni hamarosan meghal, és beköltözhetnek az üresen maradt lakásba.

Csakhogy Ilona néni nem sietett elhagyni ezt a világot. Inkább azon gondolkodott, hogy spóroljon egy nagy álomutazásra Kínába, hogy éjszaka Peking utcáin sétálhasson.

Néhány nappal azután, hogy Ilona néni hozzánk költözött, a férjemet felhívta az anyja:
„Laci, Balázsék beköltöztek Ilona néni lakásába. Most bérlők laknak ott.”

A férjem nyugodtan válaszolt:
„Anya, ehhez nekem semmi közöm. A nagymama dolga, hogy mit kezd a lakásával.”

Az anyósom azonban kiokosította a témában:
„Ne merd a nagyanyád agyát átmosni, hogy hagyja rád a lakást! Inkább hagyja Balázsra, neki van három gyereke. Nehogy azt hidd, hogy elég neked az ő nyugdíja!”

Balázs felesége, Zsuzsa, egyre gyakrabban kezdett megjelenni nálunk „véletlenül”. Egyszer azért állt be, hogy töltsön egy telefont, máskor azt állította, hogy az egyik gyereknek mosdóba kell mennie. Ilyenkor mindig próbált Ilona nénivel beszélgetni arról, hogy milyen nehéz náluk az élet az anyóssal.

Ilona néni viszont csak mosolygott rajta.

Egyszer azonban Zsuzsa túl messzire ment. Kopogott, és amikor ajtót nyitottam, azt mondta:
„Mentőt hívtam. Ugye, a nagymama itt halt meg?”

Ilona néni élve és egészségesen kijött a szobából, mire Zsuzsa zavartan bocsánatot kért, és elrohant.

Ekkor a férjemmel úgy döntöttünk, lépnünk kell. Elegünk lett az állandó intrikákból.

Beszéltünk Ilona nénivel, és azt javasoltuk neki, hogy adja el a lakását, és használja fel az álmai megvalósítására. Elmehet Kínába, Párizsba, vagy akár Rómába. Nálunk mindig van helye, és sosem fogjuk kitessékelni. Nem a pénze kell, hiszen a saját megélhetésünkről mi gondoskodunk.

Ilona néni némi gondolkodás után beleegyezett. A lakást eladta, majd megvett egy kis garzont, hogy azt kiadhassa. Összepakolt, és elindult Kínába. Pár hónap múlva Párizsból, majd Rómából küldött képeslapokat. Egy évig járta a világot, fiatalos lendülettel tért haza, hogy pár hét után újra útra keljen.

Az utolsó útjáról Olaszországból telefonált. Közölte, hogy férjhez megy egy olasz férfihoz, akinek pizzériája van. Meghívott minket az esküvőre. A férjemmel csak ámultunk – micsoda élet egy nagymamának!

Ilona néni évtizedeken át dolgozott, segítette a családját, gondoskodott unokáiról, köztük Balázsról is, akinek az egyetemi tanulmányait nagyrészt ő finanszírozta. De végre eljött az idő, hogy önmagával törődjön.

Balázs családja természetesen csak mérgelődött, hogy „miattunk” nem kapták meg időben a lakást. De Ilona néni boldogabb, mint valaha. Azóta is rendszeresen hív minket Olaszországból, és mindig mosollyal a hangjában mesél az új életéről.

A férjemmel eldöntöttük: ha mi is elérjük ezt a kort, és a gyerekeink a hagyatékunkra pályáznak, inkább magunknak élünk. A világ túl szép ahhoz, hogy valaki más vágyainak rendeljük alá az életünket.