A hiánya soha nem szűnik meg, esetleg csak tompul az évek során.
Az anyák a világ legerősebb emberei, akkora törődés és szeretet van bennük, mint a világon senki másban. Történjen bármi is, ők mindig ott állnak a gyerekeik mellett. Az anya a biztonságot nyújtó puha “takaró”, ahová mindig odabújhatsz.
Soha senki nem fog annyira szeretni ezen a világon, mint az édesanyád. Ha már nincs itt veled, érezheted, hogy a biztonságot nyújtó szeretettel, mintha a lelked is kicsit meghalt volna. Kicsit olyan, mintha a világod összeomlott volna, nem kapod önmagad, és nem tudsz többé gondtalanul élni egyetlen pillanatra sem.
Nemrég egy cikket olvastam amit valaki az édesanyja elvesztése után írt, lélekig hatoló:
A fájdalom óriási, de próbáld tudatosítani magadban, hogy megérdemled a boldogságot, és édesanyád, aki feltétel nélkül szeretett, ő is ezt akarná számodra. Úgy érzed, hogy jó lenne, ha minden most ebben a pillanatban megszűnne, időbe telik, míg visszatér beléd az élet, és újra a napi rutinod szerint tudsz élni. Egy anya elvesztése valóban ennyire fájdalmas, csak fekszel magzati pozícióban, zokogsz, és nem tudod, hogy hogyan tovább.
