Egy erdész a szokásos útvonalát járta, mikor öt élénk színű táskát vett észre egy barlang bejárata közelében. Kinek a táskái ezek? Tűnődött, és közelebb sétált, nem is sejtve a megdöbbentő igazságot, amit hamarosan felfedezett.
“Hű, de magasak ezek a fák!” Mondta William, miközben osztálytársaival sétált az iskolája közelében lévő erdőben. A természettudomány tanára egy óra keretében kirándulni vitte a diákokat az erdőbe.
Ott találkoztak az erdész Victorral, aki már több mint tíz éve az erdőben él.
Amikor William megtudta, hogy Victor egy faházban lakik az erdőben, a barátaival együtt kinevette őt. A tinédzser gazdag szülők egyetlen fia volt, és úgy érezte, hogy joga van ahhoz a luxushoz, amit kapott.
A kirándulás során William és osztálytársai elhaladtak egy barlang bejárata mellett. William be akart menni a barlangba, de a tanára nem engedte.
“Visszajövök a barátaimmal” – gondolta, és megjegyezte a barlang pontos helyét, miközben a többiekkel együtt visszasétált az iskolabusz felé.
Másnap William négy barátjával együtt elment a barlanghoz. Azt mondták a szüleiknek, hogy elmennek a várorsba, és csak este térnek haza. A tinédzserek egyike sem beszélt a szüleiknek a barlanglátogatással kapcsolatos terveikről.
“Biztos vagy benne, hogy emlékszel a barlanghoz vezető útra, William?” – kérdezte az egyik barátja, Albert.
“Igen, tudom, hol van a bejárat” – válaszolta magabiztosan William. “Csak kövessetek engem.”
Amikor a tinédzserek elérték a barlangot, rájöttek, hogy az iskolatáskáikat nem tudják átvinni a bejáraton. “Túl keskeny. Hagyjuk itt a táskáinkat” – mondta William.
A tinédzserek egyesével beléptek a barlangba, és megbabonázva látták, hogy belülről milyen széles. Néhány lépést tettek bent, amikor valami váratlan dolog történt.
Albert felkapott a földről egy tenyérnyi méretű követ, és nekidobta az egyik falnak. “Ez a hely annyira király!” – kuncogott, majd sziklák zuhantak a mennyezetről.
“Vigyázz, Albert!” William szólt, és magához húzta Albertet. A tinédzserek felsikoltottak ijedtükben, mikor látták, hogy a sziklák lezuhannak. A levegőben lebegő por miatt nem láttak semmit.
“Mit tettél, Albert!” kiabált Sarah. Ő volt az egyetlen lány a csoportban. “Hogy jutunk most ki?”
“Mindenki maradjon nyugodt!” mondta William. “Ki fogunk jutni innen, ne aggódjatok.”
Ezután megpróbáltak átásni a lezuhant sziklák között, hogy elérjék a bejáratot, de hiába. Ahelyett, hogy nyugodtak maradtak volna, pánikba estek, amikor rájöttek, hogy szinte lehetetlen kijutni a barlangból.
“A nap mindjárt lemegy, William” – mondta Albert. “Hogyan jutunk ki?”
“Nem kapok levegőt!” pánikolt Sarah.
A tinédzserek elkezdtek segítségért kiabálni, remélve, hogy valaki meghallja őket.
Senki sem hallotta sikolyaikat. A gyerekek kezdték elveszíteni a reményt.
Mikor már azt hitték, hogy elakadtak, és senki sem tudja megmenteni őket, a sors elküldte Victort a barlangba.
Az erdész minden másnap bogyókat szedett a barlang melletti fákról. Miközben hazafelé tartott, öt élénk színű iskolatáska keltette fel a figyelmét.
“Várjunk csak, mit keresnek itt ezek a táskák?” – kérdezte magától.
Viktor körülnézett, de senkit sem látott. Ekkor sikolyokat hallott a barlangból. “Hé! Ki van odabent?” kiáltott Victor.
“Én vagyok William! Tegnap voltunk itt a tanárommal!” Válaszolt William. “Segítsen nekünk, kérem! Beragadtunk!”
“Jól van, nyugodjatok meg, gyerekek!” Mondta Victor. “Segítek nektek kijutni!”
“Kérem, siessen!” kiabált Albert. “Sarah nem kap levegőt. Szerintem klausztrofóbiás!”
“Hívom a mentőket. Tartsatok ki, gyerekek!” válaszolt Victor, és elsietett a házába, mivel nem volt nála a telefonja.
Gyorsan tárcsázta a 911-et, és tájékoztatta őket a barlangban lévő gyerekekről. Biztos volt benne, hogy a mentősöknek legalább húsz percbe telik, mire megérkeznek, mert a legközelebbi kórház kilométerekre volt az erdőtől.
“Nem vesztegethetem az időt” – gondolta “Segítenem kell a gyerekeken, mielőtt túl késő lenne.”
Victor gyorsan felkapott egy lapátot és egy zseblámpát, és visszasietett a barlang bejáratához. “Hé! Visszajöttem!” – kiáltotta, biztosítva a gyerekeket, hogy megmenti őket.
Aztán ásni kezdett a bejáratnál lévő törmelékben. Nem volt könnyű egy embernek átásnia magát a rengeteg szikladarab között, de mindent beleadott.
“Mindjárt ott vagyok, gyerekek!” – kiáltotta.
Közben William és a barátai próbáltak nyugodtak maradni,. “Meg fog menteni minket, Sarah. Meg fog menteni minket” – mondta a kezét fogva William.
Néhány perc múlva William és barátai már látták, hogy a barlang bejáratán át felragyog a zseblámpa fémye. Másodpercekkel később kirohantak a barlangból, és mélyet szippantottak a friss levegőből.
Victor a vállánál fogva megfogta Sarah-t, és leültette a földre. “Hé! Tartsd nyitva a szemed!” – mondta neki.
Épp ekkor érkeztek meg a mentősök, és elsősegélyben részesítették Sarah-t és a többi gyereket. “Köszönjük, hogy időben hívott minket, Victor úr!” – mondta az egyik mentős. “Megmentette az életüket!”
William már megbánta, hogy kigúnyolta Victort, amikor először a környéken járt. Bocsánatot kért az erdésztől, és megköszönte neki, hogy megmentette őt és a barátait.
“Nem hiszem, hogy élve kijutottunk volna, maga nélkül”- mondta William, miközben a földet nézte.
“Nem kell megköszönnöd” – mosolygott Victor. “Isten küldött ide, hogy megmentselek titeket.”
Később aznap este William és barátai szülei megérkeztek az erdőbe, hogy hazavigyék a gyerekeiket. Miközben haragudtak a gyerekeikre, amiért hazudtak, megköszönték Victornak, hogy megmentette az életüket.
Hálájuk jeléül a szülők megígérték Victornak, hogy segítenek neki az erdő fejlesztésére vonatkozó elképzeléseiben. Segítettek pénzt gyűjteni és megvalósítani az ötleteit, hogy különböző növényfajokat tartson fenn az erdőben.
Mit tanulhatunk a történetből?
- Soha ne gúnyolj ki másokat azért, mert kevesebbet birtokolnak, mint te. William kigúnyolta Victort, amikor megtudta, hogy milyenek az életkörülményei. Amikor azonban Victor kimentette őt a barlangból, megbánta, hogy kigúnyolta.
- A sors néha nem várt módon segít neked. Amikor a gyerekek a barlangban ragadtak, azt hitték, senki sem fogja megmenteni őket. Az iskolatáskájuk felkeltette Victor figyelmét.
Oszd meg ezt a történetet családoddal és barátaiddal. Lehet, hogy feldobja a napjukat és inspirálja őket.
Ezt a cikket a mindennapi életéből vett történetek ihlették, és egy profi író írta. A nevekkel és/vagy helyszínekkel való bármilyen hasonlóság pusztán a véletlen műve. Minden kép csak és kizárólag illusztrációs célokat szolgál.
