A hatvanas-hetvenes évek nyara az építőtáborokról szólt.
Kis munka, pénz, nyaralás. Jó, persze nem sokat fizettek, de kit érdekelt valójában, ha mellette esténként szinte azt csináltál amit akartál, a szerencsésebbek meg, akik a Balaton-parton dolgoztak lényegében nyaralásnak foghatták fel az egészet.
A munka intenzitása nem volt óriási, de ha nyáron elmentél egy vállalathoz, vagy intézménybe diákmunkára, és volt ott több korodbeli is, ott sem szakadtatok meg a dologtól. Persze amit el kellett végezni azt megtetted, de egy szemmel sem többet. És közben ment a hülyülés.
A tábor annyiban különbözött az egésztől, hogy a szülők távol, így aztán teljesen elengedhetted magad. A táborok koedukáltak voltak, legalábbis az esetek nagy részében, úgyhogy ha nem lettek volna előre leszervezett programok, akkor is el tudtuk tölteni az időt. De még hogy…!
Voltak komoly feladatok is, mint fiúknak vízelvezető árok ásása – megismerkedhettek a kemény fizikai munkával.
Általános a gyümölcsbetakarítás, konzervgyári munka volt. Azok az idénymunkák, amiket gyorsan el kellett végezni, és elég ember nem volt hozzá.
És ahol fiúk is lányok is voltak, ott szerelem is Szövődött. Sőt, felnőtt körökben túl jó híre nem volt ezeknek, egyszer-egyszer megesett, hogy egy leányzó „megesett”.
De azért nem ez volt a jellemző.
Jó volt ez, és egy kis fizikai munka nem ártott … Legalább kipróbálhattuk magunkat…Fotó: Fortepan Urbán Tamás, Magyar Hírek Forrás
