Azért az építőtábor nem volt ám rossz mulatság…

A hatvanas-hetvenes évek nyara az építőtáborokról szólt.

Ugyan KISZ-szervezésűek voltak, de nem csak KISZ-tagoknak.
Bárki jelentkezhetett, sőt – jó néven vették, ha jelentkezel.  Viszont – mivel mindenki tudta, hogy bulinak számít, szívesen emelted fel a kezed.

Kis munka, pénz, nyaralás. Jó, persze nem sokat fizettek, de kit érdekelt valójában, ha mellette esténként szinte azt csináltál amit akartál, a szerencsésebbek meg, akik a Balaton-parton dolgoztak lényegében nyaralásnak foghatták fel az egészet.

A munka intenzitása nem volt óriási, de ha nyáron elmentél egy vállalathoz, vagy intézménybe diákmunkára, és volt ott több korodbeli is, ott sem szakadtatok meg a dologtól. Persze amit el kellett végezni azt megtetted, de egy szemmel sem többet. És közben ment a hülyülés.

 Sokszor olyan munkát végeztettek a fiatalokkal, amire amúgy már akkoriban sem találtak embert. Ilyen volt a sínek felszedése. Embert próbáló munka volt, bele kellett jönni, de idővel még a normát is teljesítették.

A tábor annyiban különbözött az egésztől, hogy a szülők távol, így aztán teljesen elengedhetted magad. A táborok koedukáltak voltak, legalábbis az esetek nagy részében, úgyhogy ha nem lettek volna előre leszervezett programok, akkor is el tudtuk tölteni az időt. De még hogy…!

A körülmények nem mindig voltak “európaiak”, de annak is meg volt a varázsa. Minden teljesen más volt, mint otthon.

Voltak komoly feladatok is, mint fiúknak vízelvezető árok ásása – megismerkedhettek a kemény fizikai munkával.

Általános a gyümölcsbetakarítás, konzervgyári munka volt. Azok az idénymunkák, amiket gyorsan el kellett végezni, és elég ember nem volt hozzá.

És ahol fiúk is lányok is voltak, ott szerelem is Szövődött.  Sőt, felnőtt körökben túl jó híre nem volt ezeknek, egyszer-egyszer megesett, hogy egy leányzó “megesett”.

De azért nem ez volt  a jellemző.

A hetvenes évek végétől aztán elkezdték kritizálni ezt a nyári elfoglaltságot. A körülményeket, a fizetséget. És sokszor a munkamorált is, ami persze nem volt teljesen alaptalan. Minden turnusban volt néhány emberke, aki a munkát ott kerülte, ahol tudta, inkább a sörösüveget emelgette, de ez mindenütt így volt akkoriban –  az esetek nagy részében néhány nap után a diákok nézték ki őket maguk közül. Ennek pedig idő előtti hazautazás lett a vége.

Jó volt ez, és egy kis fizikai munka nem ártott … Legalább kipróbálhattuk magunkat…Fotó: Fortepan Urbán Tamás, Magyar Hírek Forrás

loading...