Benedek Eleket mindenki ismeri, hiszen varázslatos meséin generációk nőttek fel.
Kevesen tudják, hogy nem csupán az ifjúsági irodalomban alkotott maradandót, hiszen dolgozott politikusként, országgyűlési képviselőként, újságíróként és regényíróként egyaránt.
Fontos volt számára a női egyenjogúság és a gyermekek művelődése, ezért választotta hivatásául a meséket. Neki köszönhetjük a hetedhét országot, a fanyűvőt és a hétfejű sárkányt is.
Benedek Elek huszonhárom éves korában, szokatlan körülmények között ismerte meg a feleségét. Éppen a főnökével, a Budapesti Hírlap főszerkesztőjével, Rákosi Jenővel vásárolt szivart egy bódéban, miközben egy közéleti cikkről vitatkoztak. Ebbe a társalgásba nem mert volna beleszólni egy értelmiségi férfi sem, kivéve a trafikosné sarokban ücsörgő lányát, Fischer Máriát. Ráadásul az okos nő a nagyhírű főszerkesztő ellen érvelt, ami Eleket annyira lenyűgözte, hogy fizetni is elfelejtett. Másnap virágcsokorral együtt vitte be az elmaradt összeget, és onnantól kezdve mindennapos vendégnek számított a trafikban.
Elek másfél évig udvarolt a félárva, zsidó lánynak, majd megismerkedésük színhelyén, a kisboltban kérte meg a kezét.
1884-ben összeházasodtak, és bár eleinte kettejük kapcsolatát a valláskülönbség miatt sokan furcsállták, végül Mária elhagyta hitét a férje kedvéért. Sírig tartó szerelmük gyümölcseként hat gyermekük született (sajnos egyikőjük, János, a háború alatt megbetegedett, és 1920-ban meghalt).
Az ifjúsági irodalom nagyja hiába volt sikeres és elismert a szakmájában, a pénz nem igazán foglalkoztatta, illetve bánni sem tudott vele. Családjával visszaköltözött Pestről szülőfalujába, Kisbaconra, onnantól a birtokon élt és dolgozott. Mária pedig szeretettel gondoskodott mindenről és mindenkiről.
A házastársak olyannyira rajongtak egymásért, hogy megbeszélték: egyszerre halnak meg. Négy és fél évtizedet töltöttek együtt, ezért nem csoda, hogy elszánt tervüket be is teljesítették, amikor bekövetkezett a tragédia.
Benedek Elek hetven évesen, 1929. augusztus 17-én éppen egy régi vitát tisztázó levelet írt a Cimbora kiadójának, miközben kiesett a kezéből a toll és agyvérzést kapott.
Az utolsó három szó, amit papírra vetett, az alábbi volt: „…fő, hogy dolgozzanak”. Az ájult író a földre esett íróasztala mellől, családja pedig rögtön berohant és hívta a legközelebbi orvost. Később csatlakozott Brassóból még két doktor, és a három szaktekintély együtt megállapította, hogy az apóka – ahogy mindenki hívta – életveszélyes állapotban van, és bármelyik pillanatban utolérheti a halál.
Mária ekkor kisurrant a kúria kertjébe, a patakpartra, és megmérgezte magát az erre a célra félretett kilenc darab altatóval.
Utána visszatért a betegszobába egy búcsúra, és miután megcsókolta a férjét, átment a saját ágyába, mivel hatni kezdett a túladagolt gyógyszer. A gyerekek tudtak a szüleik romantikusan ijesztő tervéről, ezért hamar rájöttek, hogy mit tett magával Mária. Mire orvost hívtak hozzá, késő volt a gyomormosáshoz, felszívódott a hatóanyag, de végül elfogadták anyjuk döntését.
„Édeseim – mondta nyugodtan Mária a gyermekeinek – azt hiszem, most kifogytok belőlünk.”
Másnap nála is megállapították a halált. A meséivel halhatatlanná lett Benedek Eleket és élete szerelmét, Fischer Máriát egyszerre temették el a faluban.
