Molnár Piroskaoktóber 1-jén ünnepli nyolcvanadik születésnapját. Őszintén vallotta, hogy úgy érzi, életének most már a befejező szakaszába érkezett: ahogy fogalmazott, innen nincs felfelé vezető út, csak lefelé.
A színpad más, ott mindig jól érzem magam, ott észnél és talpon kell lennem, ehhez a kollégák, a közönség is erőt ad, de előtte és utána, már nehezebbkezdte gondolatait a híresség a Best magazinnak.
Aszínésznőelmondta, teste már nem olyan, mint régen – leginkább a dereka, a lábai és a vállai okoznak gondot.
Fájnak, de jár hozzám masszőr, több is, egy nyirokmasszőr és egy sportmasszőr. Hetente jön a gyógytornász is. Rajtam nem múlik, én minden megteszek, hogy rendben legyek, de tudom, jobb már nem lesz, mondta az orvos is. Szinten kell tartanom magam. Most ugyan vacakol a jobb vállam, nem bírom megemelni, nem tudok még fésülködni sem, de ennek oka van. Beültették egy pacemakert, valószínű, álmomban ráfeküdtem, és megnyomtam.
Egyébként is bajban vagyok az alvással, nehezen megy, ha három órát sikerül egyfolytában, az nekem már elég. Csak nem mindig sikerül. Altatóra nem szeretnék rászokni, egyelőre próbálom nélküle.
Hozzátette, szerencsés helyzetben van, hiszen anyagilag megteheti, hogy segítőkre támaszkodjon, mert ma már egyedül nem tudná ellátni magát. Ahogy mondtam, jár hozzám masszőr, gyógytornász, van két Gizim is, anya és lánya.
Egy házban lakunk, ők vásárolnak, főznek, mosnak, vasalnak rám… Ha az ember nem tudja ellátni magát, akkor kell a segítség. Másik segítőm Gergő, aki autóval hoz-visz mindenhova, ő az én lábam.
Tizedik éve segít. Még két évvel ezelőtt is együtt mentünk külföldre nyaralni, jól beszél angolul, remek idegenvezetőm, intelligens, jókat tudunk beszélgetni. Sajnos már nem bírok 8-10 órát autóban ülni, már nem megy az utazás. Sokat vagyok itthon, az otthonomban, amit nagyon szeretek. Forrás
