Egy barátom átjött hozzám egy csésze teára, leültünk a konyhában, és beszélgettünk erről-arról. Miközben beszélgetünk, egy ponton felálltam, és azt mondtam neki: „Csak egy pillanat, elmosom a csészéket, és visszajövök.”
A barátom úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, hogy egy rakétát készülök összeszerelni. Zavarral és csodálattal teli hangon, azt mondja nekem: „Örülök, hogy segítesz a feleségednek. Én nem segítek az enyémnek, mert megpróbáltam néhányszor, és még csak meg sem dicsért érte. Múlt héten felmostam a földet, és egy elismerő szót sem kaptam cserébe.”
Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy én nem segítek a feleségemnek. A feleségemnek ugyanis nem asszisztensre van szüksége, hanem egyenlő társra. Én pedig a társa vagyok itthon, és bár különféle funkcióink vannak ebben a partneri kapcsolatban, a házimunka elvégzése nem „segítség”.
Nem segítek a feleségemnek kitakarítani a házat, mert én ugyanúgy itt élek, ezért a takarítás az én feladatom is.
Nem segítek a feleségemnek főzni, mert én is enni szeretnék, és ezért nekem is főznöm kell.
Nem segítek a feleségemnek elmosogatni vacsora után, mert én is ugyanazokat az edényeket használtam, ez az én dolgom is.
Nem segítek a feleségemnek a gyerekekkel, mert ők ugyanúgy az én gyerekeim is, és apaként nekem is vannak kötelességeim.
Nem segítek a feleségemnek mosni és vasalni, mert a mosnivaló közt ott vannak az én ruháim és a gyerekek ruhái is.
Én nem segítség vagyok ebben a házban, hanem a részese vagyok ennek a háztartásnak. Ami pedig a dicséretet illeti: te mikor köszönted meg utoljára a feleségednek, ha takarított, mosott, lecserélte az ágyneműt, ebédet főzött, vagy elintézett valamit? – kérdeztem tőle.
Nem találod abszurdnak ezt a helyzetet? Nem furcsa, hogy amikor életedben egyszer felmosol, rögtön különleges trófeát vársz az érdemeidért? Mégis miért? Nem gondolkodtál el ezen, barátom?
Talán valamikor úgy tanították neked, hogy ezek a dolgok maguktól mennek, anélkül, hogy neked akár a legkisebb erőfeszítést is kellene tenned? Nos, jól van, de ha te dicséretet vársz, akkor dicsérj te is azokkal a szavakkal, azzal az érzéssel, amit kapni szeretnél.
Légy igazi partner, ne csak egy vendég, aki enni, aludni, zuhanyozni jár a házba. Legyen az az otthonod. A te otthonod is.
A társadalom valódi változásai az otthonainkban kezdődnek. Tanítsuk meg a gyerekeinknek, mit jelent az igazi partneri kapcsolat egy családban!
A fotó csak illusztráció!
