Bölcsődések sétálnak 1957-ben a 49-es villamos megállójánál, épp haladnak át a makadámköves úttesten.
Nyilván főútvonal, hisz másképp nem menne arra a villamosvonal.
Ekkoriban ez a burkolat jellemezte Pestet.
Amúgy nem csak Pestet, az összes nagyvárost is. Debrecenben is ilyen volt a főutca, meg az összes többi is…
Régen már néhány hetes koruktól bölcsisek voltak a gyerekek, hisz még akkoriban nem volt GYES.
Azt csak 1967-től vezették be.
Addig gyermekágy után az anya munkába állt, a pici pedig bölcsődébe került.
Viszont voltak sok helyütt vállalati bölcsődék, ahová az anya etetési időben /szoptatás/ átmehetett egy kis időre, és ezt az időt fizették neki.
Lényegében a bölcsiben tanult meg felülni, állni, járni, önállóan enni, inni, itt mondta ki az első szavakat,itt kezdett el bilizni, itt lett szobatiszta.
A gondozónők minden lépésükről tudtak, ugyanolyan örömmel élték meg az eredményeket, mint a szülők, a nap végén boldogan mesélték az anyukának, apukának – aznap milyen „eredményt produkáltak”a csöppentyűk.
Ők is szabályosan családtaggá váltak, nem volt ritka, hogy a régi gondozónő még 30-40 év múlva is felismerte régi kis bölcsisét, és még évtizedek múltán, nyugdíjazáskor is emlékeztek a csoportjaikra, név szerint.
Néha a nagyobbaknak beiktattak egy kis városi sétát is, ilyenkor egy vastag madzagot kellett minden gyereknek fogni, amit elől-hátul egy dadus is tartott.
Így biztos, hogy egy gyerek sem kóborolt el, ráadásul a kapaszkodással biztonságban is érezték magukat.
Érdekes a fotón a még rácsos ajtós villamos, és még egy nagyon jellemző a korra, a villamos első ajtajánál álló – ha minden igaz – szovjet katona.
