A legtöbb játék baba esetében a gyártók a tökéletességre törekednek, és nem veszik figyelembe, hogy minden ember egyedi és különleges, és éppen ezért nem egyetlen ideált kellene szem előtt tartani a játékok készítésekor sem. Néhányan azonban keményen megdolgoznak azért, hogy áttörjék ezeket az irreális korlátokat, és a wisconsini Amy Jandrisevits is pontosan ezt teszi.
Amy Jandrisevits egy kisvállalkozást vezet, és olyan babákat készít, amelyek ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkeznek, mint azok a fogyatékkal élő és/vagy ritka tulajdonságokkal rendelkező gyerekek, akik a játékot kapják.
Amy gyerekkora óta gyűjt babákat, és rendkívül fontosnak tartja a játékok sokféleségét. Éppen ezzel a céllal indította el saját vállalkozását is, „A Doll Like Me” az olyan gyerekek számára biztosít babákat, akik valamilyen fogyatékosságuk vagy másságuk miatt bizonytalanok, és megerősítésre van szükségük.
Amy szilárdan hisz abban, hogy a babák „terápiás és vigasztaló hatásúak”, és úgy döntött, vállalja a piaci rés kitöltését, ami a fogyatékkal rendelkező babák készítését illeti.
„Babakészítő vagyok, aki úgy érzi, hogy nemtől, etnikai hovatartozástól, kortól, egészségügyi problémától vagy testalkattól függetlenül minden gyereknek látnia kellene a saját arcát egy játék baba arcában” – magyarázta a GoFundMe oldalon, amit a projekt megvalósítása érdekében hozott létre.
„Sokat beszélek a narratíva megváltoztatásáról – arról, hogy KIT látunk meg és HOGYAN. Hiszek abban, hogy nemcsak összeköttetésben állunk egymással, de kötelességünk is gondoskodni egymásról – ebben a globális faluban – a mi felelősségünk gondoskodni róla, hogy mindenkinek helye legyen az asztalnál” – írta a nő.
Amy Jandrisevits korábbi gyermekonkológiai szociális munkásként játékterápiát alkalmazott annak érdekében, hogy segítsen a gyerekeknek alkalmazkodni azokhoz a helyzetekhez, amelyeket nem tudnak kontrollálni.
De rá kellett jönnie, hogy ez nem könnyű feladat, ha a babák egyáltalán nem hasonlítanak azokra a gyerekekre, akikkel dolgozik.
„A gyerekek a játékterápiával néznek szembe különböző helyzetekkel, és a babák a folyamat szerves részét képezik. Ideális esetben a gyereknek önmagát kellene látnia a babában, amit használunk, mert végső soron minden gyereknek látnia kellene önmagát a világban, nem?” – tette fel a kérdést a játékkészítő.
A 45 éves nő saját otthonában, az ebédlőasztalánál dolgozik, és igyekszik minden rendelést teljesíteni. A lehető legnagyobb hasonlóságra törekszik a babák és leendő tulajdonosaik között, hogy minden gyereknek mosolyt csalhasson az arcára.
„Általában a szülők vagy más gondviselők fizetnek a babákért – körülbelül 100 dollárt szállítással együtt. Ha azonban nem engedhetik meg maguknak ezt a kiadást, megtalálom a módját, hogy én fedezzem a költségeket. Bármibe is kerül, bármit is kelljen tennem, mindenképpen adok egy babát ezeknek a gyerekeknek a kezébe. Ez nem egyszerűen csak egy vállalkozás. Ez így helyes” – mondta.
Amy mostanra képes volt nonprofit szervezetté alakítani kezdeményezését.
„Sok gyereknek még soha nem volt lehetősége látni a saját kedves kis arcát egy baba arcában. Nehéz azt mondani egy gyereknek, hogy úgy gyönyörű, ahogy van, aztán megmagyarázni, hogy soha nem fogja látni önmaga tükörképét a világban. Úgy gondolom, hogy egy baba kézzelfogható módja a kedvesség kimutatásának” – vallja Amy Jandrisevits. Forrás
