Annak idején a gyerekek alig várták, hogy felnőjenek, és külön költözzenek a szüleiktől, hogy elkezdhessék a saját életüket. De úgy tűnik, manapság egyre több esetben nem ez a helyzet.
A 60 Minutes Australia becslései szerint Ausztráliában a 20-as, sőt, esetenként a 30-as éveik elején járó fiatal felnőttek egyharmada még mindig a szüleivel él. Sok esetben lényegében élősködnek a szüleiken, mert a legtöbben egyáltalán nem járulnak hozzá a költségekhez, vagy csak minimális mértékben.
Ausztráliában összességében félmillió 55 év feletti él még mindig együtt felnőtt gyerekeivel, 50 ezerrel többen, mint a két évvel ezelőtt. Egyes gyerekek soha nem is költöztek el otthonról, míg mások egy ponton elköltöztek ugyan, de bumeráng módjára visszatértek a szülői házba.
Nehéz megállapítani, pontosan mi állhat az egyre népszerűbb társadalmi jelenség hátterében, mert valószínűleg több tényező is közrejátszik, például a megélhetési költségek növekedése, vagy a liberálisabb nézetek, de olyan esetek is vannak, amikor a szülők azok, akik nem tudják elengedni a gyerekeiket. A becslések szerint a szülők több mint 60%-a nem akarja, hogy a gyerekei elköltözzenek otthonról.
A Rodgers-Wilson háztartásban is pontosan ez a helyzet, a szülők, Peter és Susie ugyanis azt mondják, egyáltalán nem bánják, hogy gyerekeik, a 30 éves Joe, a 28 éves Lucy és a 25 éves Tim még mindig otthon élnek.
„Ez egy családi ház, ők a család részét képezik, és mindig szívesen látjuk őket itthon. Ez nyilván együtt jár bizonyos fokú őrülettel, de imádjuk, hogy a gyerekek itthon vannak, nagyon élvezzük” – mondja Susie.
A legidősebb gyerek, a 30 éves Joe, klasszikus „bumeráng” – az elmúlt 10 évben többször is elköltözött otthonról, de végül mindig visszatért. Ezúttal azzal a céllal költözött haza, hogy új karrierbe kezdjen. A legfiatalabb gyerek, Tim, építésznek tanul, és az első saját otthonára spórol.
„Nyilvánvalóan, ahogy felnősz, tovább akarsz lépni, de szeretném, ha igazán meg tudnék állni a saját lábamon, ha lenne egy kis pénzem a bankban, szóval meg kell küzdenem ezért” – mondja Tim, akinek a barátnője is gyakori vendég a szülői házban. Lucy, a középső gyerek, tanárként dolgozik, és ő is élvezi az otthon kényelmét, miközben igyekszik visszafizetni a tartozásait. „Lehet, hogy egy kicsit szomorú, hogy még mindig a szüleimmel élek, de ugyanakkor egy kicsit okos dolog is” – mondja.
„Őszintén úgy gondolom, hogy anya és apa örülnek annak, hogy itthon vagyunk, és azt hiszem, soha nem is merült fel ez a kérdés” – tette hozzá Joe.
De nem minden szülő örül annak, ha felnőtt gyerekei nem költöznek el otthonról. Marg és John Galley például sokkal szívesebben lennének kettesben, de fiuk, a 22 éves David még mindig velük él, ráadásul a barátnője, Roxane is beköltözött.
„Szeretném, ha most azonnal elköltöznének, de ez nem fog megtörténni, szóval adok nekik még legalább egy évet, és meglátjuk, mi történik” – mondja Marg, aki már nehezen viseli az együttélést, de nem akar vitát, ezért inkább nem feszegeti a témát, bár néha kirobban belőle a feszültség, és olyankor félig-meddig viccesen megjegyzi, hogy szeretné végre visszakapni az otthonát, és szeretné egyszerűen csak élvezni a házasságát, mielőtt unokái születnének.
„Nem arról van szó, hogy utáljuk, hogy itt vannak a gyerekek, csak azt gondoljuk, jó lenne, ha el tudnának költözni, és lenne egy saját otthonuk” – magyarázta John.
Ami azonban Davidet illeti, ő egyáltalán nem siet elköltözni otthonról, mert saját bevallása szerint így sokkal egyszerűbb az élete, ráadásul ez jóval olcsóbb megoldás is. „Ha megengedhetném magamnak, hogy elköltözzek, megtenném” – tette hozzá. David asztalosnak tanul, és bár az édesanyja arra kéri, hogy járuljon hozzá a családi költségekhez, ez csak ritkán történik meg.
Marg és John nemrég elutazott egy romantikus vakációra Európába, hogy egy kicsit kettesben lehessenek, de amikor hazaértek, újabb kellemetlen meglepetés várta őket. Bár David és a barátnője rendben tartották a lakást, egyáltalán nem vásároltak be, és a hazatérő szülőket gyakorlatilag egy teljesen üres hűtőszekrény fogadta, ami csak további feszültséghez és vitához vezetett.
Egyre több fiatal felnőtt érzi természetesnek, ha a 20-as éveiben, vagy akár a 30-as évei elején még a szüleivel él, és úgy tűnik, ezzel valóban egy új társadalmi jelenség van kialakulóban.
