Vigyázzunk jobban magunkra. Senki sem adhat nekünk egészséget. Az orvos a legtöbb esetben csak javíthat a helyzeten, és csökkentheti a már bekövetkezett károkat.
Megfigyelem az embereket, és a legtöbb esetben nem feltétlenül tetszik az, amit látok.
Lépten-nyomon elhízott embereket látok. Tönkreteszik az ízületeiket, a szívüket, az érrendszerüket, a tüdejüket, a szemüket, az agyukat, gyakorlatilag nincs egyetlen olyan szerv vagy szövet a testükben, ami ne szenvedne.
Ízületi porckopásban szenvedő idős embereket látok a kórházi ügyelet alatt, akik arra panaszkodnak, hogy fájdalmaik vannak, és nem tudnak mozogni. Ezek az emberek jóval meghaladják az ideális testsúly mértékét, de amikor elmagyarázom, hogy először is le kell fogyniuk, ellenségesen néznek rám. Ezután elém tolnak egy zacskót teli orvosságokkal, táplálék-kiegészítőkkel, gyulladáscsökkentőkkel, fájdalomcsillapítókkal, amelyeket teljesen kaotikusan, marokszám szednek, 70 éves koruk után, problémájuk van a szívükkel, a veséikkel is.
Látom, hogy az emberek a végkimerülésig dolgoznak az irodákban. Nem sportolnak, túlnyomórészt ülő életmódot folytatnak, nem alszanak eleget, nem táplálkoznak megfelelően, mindig stresszesek, szoronganak, mindig elfoglaltak. Mindenféle szorongások kínozzák őket, és nem lelnek nyugalmat.
Látom, hogy 30 évesnél fiatalabb emberek kapnak szívinfarktust. Orvosként majd megszakad a szívem. Ők is folyton stresszesek, dohányoznak, elhíznak, ülő életmódot folytatnak, amíg végül egy-egy véredény elrobban, vagy elzáródik.
Látom, hogy az emberek minden ostobaságot megesznek, a nap bármelyik órájában. Több tíz vagy száz gramm cukrot fogyasztanak naponta, valamint rengeteg sót és szénsavas üdítőket. Ami még ennél is szomorúbb, hogy sok szülő ebbe az életmódba neveli bele a gyerekét, és így kiteszi őt az elhízás, a cukorbetegség és a májzsugor veszélyének, hagyja, hogy elkerülje a sportot, a társasági életet, és belekerüljön egy ördögi körbe.
Látom, hogy a betegek, akiket megpróbálok kiegyensúlyozni, írásba adom nekik az összes tanácsomat, kis idő múlva magas vérnyomással, akut pulmonalis ödémával, köszvényes rohammal jönnek vissza hozzám, mert semmit sem tartottak be a kezelési előírásaimból vagy az előírt diétából. Elszomorít, hogy újra kezelnem kell őket, és, hogy újra el kell mondanom ugyanazokat a dolgokat.
Senkinek sem kívánom, hogy hozzám, vagy egy kollégámhoz kelljen fordulnia. Őszintén nem. Figyeljetek oda magatokra, hogy nekünk, orvosoknak ne maradjon más, mint a megelőzés, megfigyelés, a ritka betegségek kezelése, lehetőleg minél idősebb korban. Megvan hozzá minden eszközötök, lehetőségetek, hogy megőrizzétek az egészségeteket, a jó formátokat, az egészséges, normális testsúlyotokat.
Vigyázzunk jobban magunkra. Senki sem adhat nekünk egészséget. Az orvos a legtöbb esetben csak javíthat a helyzeten, és csökkentheti a már bekövetkezett károkat.
A jelenlegi helyzet rendkívül kaotikus. Abban reménykedem, hogy ez a kezdeményezés megfelelően tájékoztat, és felnyitja a szemeteket, hogy elkezdjetek egy kicsit másképp élni. Jobban. Egészségesebben.
