Boldogság… milyen egyszerű szó, és milyen gyakran beszélünk róla. Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, és másoknak is ezt kívánjuk. De ha megvizsgáljuk, hány ember tartja magát valóban boldognak, rájövünk, hogy a válasz az, hogy meglepően kevesen.
A boldogság nem azt jelenti, hogy sok pénzünk van, nincsenek problémáink, és állandóan csak nevetünk. Ilyen egészen egyszerűen nem létezik. Mi azonban elhitetjük magunkkal, hogy csak így lehetünk boldogok.
A probléma az, hogy fogalmunk sincs róla, hogy kell boldognak lenni, hálásnak mindazért, amink van, és hogy kell örülni minden apróságnak az életben.
A következő példázat segíthet, hogy megtanítsd a gyerekeidnek, mit jelent a boldogság, de nemcsak ők tanulhatnak sokat belőle.
Élt egyszer egy bölcs öregember. Szeretett sétálni, megcsodálni a természet szépségeit, a tavasz gyönyörű színeit. Egy napon séta közben az öreg találkozott egy férfival, aki valami nehezet cipelt a hátán. Olyan nehéz volt a terhe, hogy reszketett a lába, ahogy lépett.
– Miért dolgozol olyan keményen, ha ekkora szenvedést okoz? – kérdezte tőle az öreg.
– Azért szenvedek, hogy a gyerekeim és az unokáim boldogok lehessenek. – válaszolta a szegény ember. – A dédapám keményen dolgozott a nagyapámért, a nagyapám az apámért, az apám értem, és most rajtam a sor, most én szenvedek a gyerekeim kedvéért.
– De volt már valaha boldog valaki a családotokban? – kérdezte az öreg kíváncsian.
– Még nem, de a gyerekeim és az unokáim egészen biztosan boldogok lesznek. – válaszolta álmodozva a férfi.
– Sajnos, az analfabéta senkit nem tud megtanítani olvasni, ahogy egy hód sem nevelheti a sast. – mondta mélyet sóhajtva az öreg. – Előbb neked magadnak kell megtanulnod, mit jelent a boldogság, csak azután taníthatod meg azt a gyerekeidnek is. Ez a legszebb ajándék, amit csak adhatsz nekik.
