A világon talán az egyik legnagyobb fájdalmat a szeretteink elvesztése okozza. De mi a helyzet, ha az a bizonyos szerettünk egy négylábú, szőrös kis teremtmény volt, akinek távozása még nagyobb űrt és szomorúságot okoz a lelkünkben, mintha egy embertársunktól kellett volna búcsút vennünk.
Éreztél már ahhoz hasonlót, hogy a kiskutyád elvesztése hatalmasabb fájdalmat okozott, mintha az egyik családtagodtól kellett volna búcsút mondj? Szerintem vannak, akik igen, csak még maguknak is féltek bevallani, ám most megnyugtatjuk ezeket az embereket, hogy ez egy teljesen normális reakció és semmi szégyellnivaló nincs rajta.
Egyes kutatások szerint az embert sokkal jobban megviseli a szőrös kis kedvenc elvesztése, mint a családtagoké.
Emlékszem, amikor az első kutyusom eltávozott az örök vadászmezőkre… Ő volt a legjobb barátom, az egyetlen bizalmasom. Olyan volt, mintha ködben sétáltam volna. Már nem volt aki reggel, nyalogatva ébresszen, már nem volt ott, hogy a suliból hazaérve körbeugráljon, és már nem lábatlankodott körülöttem, mikor nekem épp a nyakamba szakadtak a határidők, hogy játszunk egy kicsit.
Sokszor sírva riadtam fel éjszaka, és még egy év múltán sem tudtam teljese feldolgozni, hogy a kiskutyám nincs többé már.
Néhány hónappal később a nagynéném temetésén, aki egy autóbalesetben vesztette életét, a család mellett állva én voltam az egyetlen, aki erőt tudott adni a többieknek.
De miért lehet, hogy az egyik történés ennyire magával ragadt, míg a másik nem? Sokáig azt hittem szörnyeteg vagyok, és biztos bennem van a hiba, viszont egy cikk a Business Insider oldalán felnyitotta a szemem.
Egy ember távozásakor megannyi módja létezik annak, hogy végérvényesen búcsút vegyünk az illetőtől: temetési szertartás, megemlékezések, temetőlátogatások stb. De a négylábúak elvesztésénél ezek az eszközök nem állnak annyira a rendelkezésünkre.
Az ők halálukat nem övezi ennyi rituális hagyomány, sőt az emberek hajlamosak saját magukat is bolondnak nézni, ha a kiskutya hiánya szinte felemészti a lelküket, és megpróbálják elhitetni magukkal, hogy „úgyis csak egy kutya volt”.
Julie Axelrod pszichológus szerint, az ebek elvesztése azért is lehet olyan fájdalmas a gazdiknak, mert nem csak egy házi kedvencként tekintenek rájuk. A kutya távozásával sok ember számára megszűnik a feltétel nélküli szeretet, és oda lesz az elsődleges barát az életükből. Sok megszokott dolog is elmúlik: kutyasétáltatás, játszadozások, amiket már nem lehet pótolni.
Amióta világ a világ, az ember legjobb barátja a kutya, mert nála hűségesebb, szeretőbb és bolondosabb társat keresve se kapna az ember fia.
A Business Insider szerint az MRI vizsgálatok kimutatták, hogy a kutya ugyanolyan válaszreakcióval képes reagálni a gazdi gesztusaira, mint az elébe tett ételre etetési időben. Habár ez elsőre banálisnak tűnhet, de nem az. A kutya ugyanúgy, vagy akár még jobban is képes szeretni az embert a tápláléknál. A kutyák rendkívül értelmes jószágok, képesek megkülönböztetni az emberi jeleket, sőt ösztöneiknek köszönhetően a potenciális rossztól is megmenthetik a gazdijukat.
Egyetlen állat sem képes olyan fokú hűségre, mint a kutya. „A kutya az egyetlen olyan lény a Földön, amely jobban szeret téged, mint saját magát.” – Josh Billings.
Mindezek fényében már abszolút nem kell szégyellni, ha a szőrös négylábú társunk elvesztését egyszerűen nem vagyunk képesek feldolgozni, hiszen nem csak egy állattól kell elbúcsúznunk, hanem egy jó lélektől is.
