Voltak persze tehetős csemeték, akik már a hatvanas években is jelmezkölcsönzőből szerezték be a farsangi cuccukat, de nem néztük sokra, sőt mi több, a tanárok sem.
Így lettek a bohócok, amihez egy rövid nadrág kellett, valami kinőtt póló, nagy, kockás zakó, borzas haj, kifestett száj, és egy hatalmas cipő.
Kartonpapírból készült a hirdető oszlop, ha újságokból ragasztottál rá képeket már kész is lett a jelmezed.
Vagy lehettél tanárnéni, csupán fehér köpeny kellett hozzá, meg mondjuk egy Naplónak látszó könyv a hónod alá.
Aztán lehettél rikkancs. Majdnem úgy néz ki mint a bohóc, csak a hóna alatt egy csomó újság, és kiabálni kell, hogy megjelent az Esti Hírlap!
Sportolót ki lehetett hozni egy tornamezből, egy súlyzó hozzá, aztán már kész is.
Menyasszonynak rengeteg kislány öltözött, anyu menyasszonyi ruháját picit átalakítva.
Egy kendő, egy fehér kötény, aztán már kész is a kis gazdasszonyka, vagy ha anya ügyes volt, lehetett akár még szakács is belőle!
De a lényeg az volt, hogy semmibe sem került, és belebújhattunk egyszer más bőrébe.
Akkor gyerekként úgy éreztük félig-meddig, hogy ez tényleg igaz.
