Menü Bezárás

„Gyere papa, megvan a kisunokánk!” – Ildikó élete legjobb döntése volt, hogy unokát fogadott örökbe

Ildikó fia nem akart megállapodni és családot alapítani, ő viszont nem akart unoka nélkül meghalni, ezért a kezébe vette az irányítást. Keresett egy egyedülálló anyát, akinek kislányáról nagymamaként gondoskodhat. Szinte születése óta ő Zoé nagymamája, és elválaszthatatlanok.

„Nem halhatok meg úgy, hogy nincs unokám”

Ildikó azért osztotta meg a Családinettel a történetét, mert azt szeretné, ha hasonló helyzetben lévő társai bátran követnék a példáját, hiszen mint mondja, az volt élete legjobb döntése, hogy unokát keresett magának.

„A fiam most 47 éves. Már évekkel ezelőtt megmondta, hogy ő nem szeretne megállapodni. Mindig mondtam neki, hogy azt a hölgyet mutassa be, aki két hétnél tovább tart. Nagyon sok hölggyel ismerkedtem meg az életem során, akiknek a fiam udvarolt” – kezd mesélni Ildikó.

Mint mondja, fia nagyon korán kijelentette, hogy erre a világra nem szeretne gyereket.

„Itt a házban, ahol lakom, nagyon sok gyerek van és nagyon szeretem őket. És azt mondtam, én nem halhatok meg úgy, hogy nincs unokám.”

Ő alapította meg az unokakereső csoportot

Ildikó a közösségi médiában kezdett el unoka után keresni. Célirányosan olyat keresett, ahol az anyuka egyedülálló és nincs nagyszülő, vagyis akiknek tud segíteni. Létrehozott egy csoportot is az ügy érdekében.

„Már majdnem kiválasztottam egy kétéves kisfiút, akinek az anyukája egyedülálló és nehéz körülmények között van, amikor egy este írt nekem egy Csilla nevű hölgy. Azt mondta, hogy tudja, hogy rengetegen írtak, de nagyon szeretné, ha felvenném vele a kapcsolatot. Feltett az akkor féléves babájáról és magáról egy fényképet. Ahogy megpillantottam, éreztem, hogy ő az a kislány, akit keresek, és szóltam a férjemnek, hogy gyere papa, megvan a kisunokánk.”

Felvette a kapcsolatot az édesanyával, és kiderült, hogy egy utcányira laknak egymástól. Másnap már találkoztak is.

„Az anyuka felhozta a lakásunkba a kisbabát, magamhoz öleltem, és azóta nem kérdés, hogy én vagyok a nagymamája.”

„Mama, Ti nekem ugye örökre megmaradtok?”

Csilla szülei meghaltak. A nő akkori párjával Angliában élt, majd hazaköltöztek, hogy családot alapítsanak. Három hónapos terhes volt, amikor különváltak útjaik.

Zoé augusztusban lesz 4 éves. Anyukája akkoriban teljesen egyedül volt, mindenféle segítség nélkül. Akkor még minden nap találkoztak, Ildikó és férje vigyázott a kislányra, mert az édesanyának vissza kellett mennie dolgozni. Amikor Zoé másfél éves lett, akkor elkezdte a bölcsödét is, Ildikó pedig hetente többször vigyázott rá.

„Elvisszük magunkkal nyaralni két hétre, és együtt töltjük az ünnepeket is. Az anyuka is úgy hív minket, hogy mama és papa, és a kislány is. Már elkezdük neki mondogatni, hogy te örökbefogadtad a mamát, és a mama is örökbefogadott téged. Még nem tudja ennek a jelentését, de teljesen úgy tekint ránk, mint mama és papa.”

Ildikó egyébként a Markó utcai bíróságról ment nyugdíjba, ahol családjogi csoportban dolgozott, válás és gyerekelhelyezés ügyekkel foglalkozott. Így a jogi hátteret is pontosan ismeri: tudja, hogy hivatalosan unokát nem lehet örökbefogadni addig, amíg a gyereknek bármelyik szülője él. 

Zoé és Ildikó fia imádják egymást. Ildikó azt mondja, fia először féltékeny volt, de aztán elfogadta ezt a helyzetet, és nagyon megkedvelte a kislányt. Fotók: Szántó Ildikó Forrás