Ma már – akinek van légkondija – könnyen elviseli. Akinek nincs, vagy panelben él – az nehezen alszik el, ha elalszik, akkor meg csak felületesen. Képtelen kipihenni magát.
De hogy csinálták a régiek?
Náluk azért más volt a helyzet. Falun legtöbben vályogból építkeztek, az pedig jól szigetel. Télen melegít, nyáron jó hűvös van benne.
De aki téglából építkezett az is vastag falakat húzott fel még akkoriban, az pedig nem engedte be egykönnyen a meleget.
Az eresz alatt fecskefészkek voltak, ők szépen összefogdosták a szúnyogokat. Meg is becsülték őket, a világ minden kincséért sem kergették volna el a nemzetséget.
Így aztán éjszakánként az ablak is nyitva lehetett, szellőzött a ház akár egész nap – attól függően, milyen volt a fekvése.
A földes lakásokat este fellocsolták – egyrészt azért, hogy a padló ne töredezzen, de a víz párolgása hűsítette is a szoba levegőjét.
Nap közben kint éltek a nyári konyhában, meg az udvaron, tornácon. Nem nyitogatták fölöslegesen a lakást, a hűvös bent maradt.
Ha melegük volt, akkor egy lavórba vizet tettek, és áztatták benne a lábukat. Nyakukba pedig vizes ruhát terítettek. Ez eleve adott egy kellemes hűs érzetet.
Hideg vizet ilyenkor sem ittak, hisz megfájdulhatott volna a torok, akkoriban ez még nagy baj volt, de amúgy is a folyadékpótlás a lényeg. Sok savanykás ételt ettek, és sok gyümölcsöt majszolgattak.
A konyhát kivitték a szabadba – más volt a főzés is, hogy járt a levegő, és az étel is másképp esett a tornácon.
Esténként pedig megpihenve a munka után sokszor koromsötétig ment a beszélgetés a ház tövében.
Akár a szomszéddal, akár csak a család kiült, kitárgyaltak mindent – ami szájukra jött.
Aztán mikor már jócskán besötétedett szépen mindenki aludni indult. Nyitott ablaknál, virágillatban, friss levegőben.
Városi családi házakban is ugyanígy éltek az emberek. A házban csak akkor tartózkodtak nyáron, amikor feltétlen kellett. A főzést, és minden konyhai munkát kivittek ilyenkor a nyáriba. Így a szoba hűvös maradt, ami bizony pótolhatatlan.
