Ezt a kifejezést mindenki ismeri, és mindenki tudja, hogy azt jelenti, amikor kikerülünk egy rendelkezést, egy intelmet, törvényt, bármit. Amikor a saját magunk feje után megyünk, általában a nagy többség ellenében.
Az nyilvánvaló, hogy a porta nagy kapuja mellett ott a kiskapu persze, de ez nem jelent kerülő utat, hisz gyalogos számára ez az egyetlen.
De akkor honnan ered?
Ez is faluról – természetesen.
Régen az emberek jobb kapcsolatban éltek. Közelebb voltak egymáshoz lélekben is, Ráadásul a mostoha körülmények egymásra utalták őket.
Kellett lehetőség arra, hogyha baj van, vagy bármit hirtelenjében közölni akartak, akkor gyorsan – akár a harmadik szomszédban is lehessenek.
Erre találták ki a kiskaput, mely a kerti rész kerítésének elején volt általában. Nem csak egy-egy háznál volt így, hanem lényegében mindegyiknél. Ha valami gond volt – nem kellett végigmenni a telken, aztán kimenni az utcafrontra, majd bemenni a szomszédba – hanem csak átszaladtak a kiskapun, és már ott is voltak.
Hasznos volt ez, mert bármi gond volt, segítség kellett, akkor nem húzódott az idő a mászkálással.
Volt olyan, hogy amikor a pap házat szentelni ment, akkor az első udvarra betért, elvégezte dolgát, aztán a kiskapukon keresztül járta végig az összes portát.
Nem kellett ki-be szaladgálni.
De a legnagyobb segítség nagy munkák idején volt, és a régi tűzesetek idején.
A szomszédok azonnal ott lehettek, és tehették, amit kell.
Nem feltétlenül volt mindenütt kiskapu, volt, hogy a kerítés magasságát alakították úgy, hogy csak át kellett rajta lépni.
Akkoriban még megbíztak egymásban az emberek. Mindenki ismert mindenkit, és tudták: egymásra vannak utalva.
Úgyhogy a „megtalálta a kiskaput” annyit tesz: bennfentes, megtalálta az egyszerű megoldást, kikerülte a nagy problémát.
Fotó: Fortepan.hu/Fortepan album
