Túlzásnak tűnhet, de egyetlen farkas elég lehet ahhoz, hogy egy egész erdő új életre keljen, és egy olyan farkas populáció, amely sajátos problémákkal küzdött, és a kihalás szélére került, új erőre kapjon. Egy nemrégiben készült tanulmány bemutatta azt a dominóhatást, amelyet egy olyan csúcsragadozó, mint a farkas, egy egész ökoszisztéma újjáélesztésére és kiegyensúlyozására gyakorolhat.
1997-ben egy magányos farkas átkelt a Kanadát és a Michigan partjainál fekvő Royale szigetet ideiglenesen összekötő jéghídon. A Lake Superior tóban található Royale sziget nemzeti parknak számít, és a biológiai sokféleségéről híres.
A magányos farkas érkezése szerencsét hozott a sziget farkas populációjának, amelyre a betegségek és a beltenyésztés drámai csapást mértek, mivel a farkasok sokáig csak egy családon belül párosodtak.
A Kanadából érkező magányos farkas érkezése azonban olyan dominóhatást váltott ki, ami a sziget egész ökoszisztémájára jótékony hatással volt – írja a Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány.
„Az olyan kérdések, mint a beltenyésztés és a csökkent genetikai sokféleség, komoly aggodalomra adnak okot a kutatók számára” – mondta Sarah Hoy, a Michigani Technológiai Egyetem ökológusa, a tanulmány vezető szerzője az AFP-nek.
„De ez az első tanulmány, amely kimutatta, hogy amikor genetikai problémák jelentkeznek, azok nem csak az adott populációt érintik, növelve annak kihalási kockázatát, hanem az összes többi fajra is hatással vannak” – tette hozzá Hoy.
Az első farkasok az 1940-es évek végén kerültek a szigetre, és fő táplálékforrásuk a jávorszarvas volt. Az 1980-as évekre azonban a farkasok populációja a kutyáknál jelentkező parvovírusos bélgyulladás megjelenése miatt jelentősen lecsökkent, a korábban több mint 50 farkasból körülbelül 12 maradt.
Bár a betegség végül eltűnt, a farkas populáció nem állt helyre azonnal. Ennek oka a súlyos beltenyésztés volt, ami sokkal alacsonyabb szaporodási arányt és különböző egészségügyi problémákat eredményez – például a fajtatiszta kutyáknál is gyakori gerincdeformálódást.
Az így született gyengébb farkasok számára problémát jelentett a körülbelül nyolcszor nagyobb jávorszarvasokra való vadászat, így a jávorszarvas populáció nagyon elszaporodott a szigeten. Ezek a falánk növényevők naponta akár 14 kilogramm növényt is elfogyasztanak, így a túlszaporodásuknak megvolt a maga negatív hatása az erdőre.
Aztán jött a magányos farkas, akit a szakértők hivatalosan „M93” néven azonosítottak, de szeretetteljesen a „The Old Gray Guy”, vagyis az öreg szürke becenéven emlegettek.
M93 nem állt rokonságban a kihalás szélén álló farkas populációval, és szokatlanul nagy termete is nagy előnyt adott neki, így amikor megérkezett a szigetre, rövid időn belül ő lett az ott található 3 falka egyikének alfa hímje, és nem kevesebb, mint 34 kölyke született, amik mind örökölték apjuk kiváló génjeit.
A farkas populáció helyreállása segített helyreállítani az egyensúlyt az egész ökoszisztémában a jávorszarvasok populációjának csökkentésével, és a hatást leginkább a kanadai fenyők növekedésében lehetett megfigyelni. Mivel kevesebb jávorszarvas volt a környéken, a fák évtizedek óta nem látott ütemben kezdtek növekedni, ami létfontosságú volt az erdő megújulásához, valamint az attól függő kisebb növény- és állatfajok számára is.
M93 érkezésének előnyei csaknem egy évtizedig tartottak, majd a helyzet ismét romlott. Ezúttal az ok ironikus módon éppen az egykori magányos farkas hatalmas szaporodási rátája volt.
Halála után két évvel, 2008-ban a sziget farkas populációjának 60%-a örökölte M93 génjeit, ami ismét a beltenyésztés okozta problémákhoz vezetett. M93 a saját lányával is párosult, miután a párja elpusztult, és ez a jelenség aztán az egész populációban gyakran megismétlődött, így 2015-re már csak két farkas maradt a szigeten, egy apa-lánya páros, akik ugyanakkor testvérek is voltak.
Ekkor azonban közbelépett az ember, és 2018-ban kezdetét vette egy újratelepítési program, ami visszahozta az egyensúlyt a rendszerbe. Jelenleg körülbelül 30 farkas és kevesebb mint 1000 jávorszarvas él a szigeten.
De a sziget farkasai valószínűleg már régen eltűntek volna, ha az M93-asnak nevezett magányos farkas 1997-ben, egy fagyos téli napon nem jelenik meg ott.
