Kakassal keltek, és tyúkokkal feküdtek

Faluhelyen a reggel nem akkor indult, mint egy városi portán.

Minden háznál voltak tyúkok, s voltak kakasok, de legalábbis egy, amelynek jelzését a gazda úgy ismerte, mint a tenyerét, és az ő kukorékolására kelt. Ez még legtöbbször akkor volt, amikor éppen csak pirkadt… Jó volt ez a korán kelés, mert mire elvégezte a maga körüli nyűgöket, addigra már ott volt az idő, hogy trágyázzon, etessen, itasson, s jöhessen a többi dolog.


Először is az istállóba indulás volt a lényeg, hisz nyaranta a tehenek, borjak kimentek a legelőre, akár a falu csordájával, akár az asszony, vagy valamelyik gyerek felügyelete alatt.  A marhát ilyenkor reggel etetni nem kellett, hisz majd kint eszik füvet, zöldet eleget. Este meg majd kap egy kis szemeset pótlásnak, mert a tejhez azért kell.

Először is trágyázni kellett, ami – ha több tehén is van a háznál, akkor az nem megy pillanat alatt. Még ez előtt hordani kell szalmát a kazalból, hogy a trágya helyére friss alom kerüljön.  A kiszedett trágyát pedig kihordani az udvaron lévő trágyadombra, amit időről-időre – trágyahordás idején (mert, hogy olyan is van) kihordanak a földre – sok-sok fordulóval.

Aztán jön az itatás – régen húzni kellett hozzá a vizet, ez bizony időbe telt. Egy tehén pedig nem pohárkával iszik, hanem sokszor akár több vödörrel. Volt mit húzni, és hordani. Sokszor – ha nem volt más segítség, akkor az asszony is besegített. Ő húzta a vizet, az “ember” meg hordta befele.

Ilyenkor aztán a tehénkéket kicsit “rendbe is tette”, hisz mégis csak kimegy a legelőre, másoknak ilyenkor “szeme van”, ne mondhassák azt, hogy milyen gondozatlan, nyakig “sz.rban van”. Meg hát a fejés is jött… Egy kis csutakolás, aztán lemosni a tőgyét, tiszta ruhával meg is törülni, majd jöhet a fejés.  Ha sok tehén van, itt vagy egy nagyobb gyerek, vagy megint az asszony – besegít.  Aztán az asszony beviszi a tejet, leszűri, szétpakolja, ahová kell.

A gazda pedig nekifog a második körnek. Jön a trágyázása a disznónak, egy kis takarítás a baromfiudvaron, szétnézni a többi állat között, majd itat mindenütt.

A moslékot a disznónak kihordja, elé borítja, ha ólban tartja őket, akkor zöldet is kapnak, nyáron száraz szénát nem ad, hisz az nagy kincs, majd télen kapnak. Ilyenkor néhány napra mindig előre dolgozik, vág egy darab füvet frissiben.

Közben, mikor érkezik a csorda, akkor kiengedi a teheneket, aztán folytatja tovább az egészet. Az asszony meg azokat az állatokat, amikkel valamilyen baj van ellátja szépen. Ha sokat fialt a koca, és nem tudja nevelni az egészet, vagy a borjú olyan esetlen, báránnyal gondok vannak – a frissen fejt tejből kapnak, cumisüvegből szopnak…

Ha kimennek a határba dolgozni nap közben, akkor az asszony közben összekészíti a napi élelemet, itókát, a gazda pedig megönti a moslékot a disznóknak, hogy este csak etetni kelljen. Előhozza a marhának az abraknak valót, és minden olyan dolgot, amire majd este szükség lesz.

Indulás előtt még bekap pár falatot, aztán vállra a kapa, vagy kasza, s kezdődhet a következő műszak…

– És amit eddig csinált, csak pár óra –

Fotó: Fortepan/Fortepan, Fejezetek Gyenesdiás életéből Forrás

loading...