A múlt század elején volt még ez is, és az is – sőt a háború előtti időkben is….
Persze nyilván jó pénzért, és természetesen egy átlag családban nevelkedett lánynak nem nagyon volt rá szüksége, mert ő anyja mellett már pici korától beletanult „ebbe a mesterségbe”.
Ezeknek az „akadémiáknak” növendékei ifjú úrilányok voltak, akik itt tanulták meg a főzés, gyermeknevelés rejtelmeit, később pedig a férj kiszolgálását, megértését, és a felé mutatott alázatot is.
Ezek a lányok nem szerelmes regényeket olvastak akkoriban, hanem szakácskönyveket, szabás-varrással foglalkozó kiadványokat, növény- és állattenyésztésről szóló tankönyveket bújtak.
Az előadásokon nagyrészt férfiak okították természetesen.
Az úri világban már a múlt század közepén is ritkaság számba ment, hogy egy lány főzni tud, ért a pénzhez, meg tud szólalni a társaságban, és a gyermekét nem dadusnak kell nevelnie.
Az egész alapja egy bizonyos Szomaházy István feleségképző akadémiájának könyve volt, erre épült a menyasszonyképző tananyaga. De sokan utána még elvégezték a feleségképzőt is.
Az első tananyaga – háztartási teendők, varrás, iparművészet, betegápolás kertészet, torna és gyermekápolás.
A feleségképzőben pedig olyan dolgokat tanítottak, ami a másik nem megértését próbálta megcélozni.
A férjet gondozni kell, oda kell rá figyelni. Egy feleségnek feladata a kor hite szerint, hogy egy társaságban kiváló dáma legyen, a konyhában kitűnő szakácsnő, az életben pedig urának társa és segítője legyen.
Mai szemmel nézve szolgája. Fotó: Tolnai Világlapja 1929. május 8.