Mert hogy a műbeles szétreped az érthető, hisz a műanyag nem tud nyúlni.
A műbeles virsli a meleg hatására megduzzad, a műbél ezt nem tudja követni, és robbanás lesz a vége. Ennyi.
Na de a juhbél? Az egy természetes valami… Nem? Akkor meg miért?
Szegény virsli ugyanúgy viselkedik, mint a napokkal előtte töltött hurka. Bár mi nedvesnek érezzük a „bőrét”, azért mégsem olyan, mint a disznótor idején volt. Hisz a levegő hatására szikkadni fog.
Pontosan ez játszódik le a virsli főzésekor is. A virsli, és a hurka is lényegében már egy elkészült valami, minden része elő van főzve, nagy forrósítást nem igényel.
Mindkettő első körben megduzzad a sütés-főzés által, márpedig egy kiszáradt bőr, bél ezt nem tolerálja.
A hurkánál megoldás a fél órát vízben áztatás.
Pontosan ugyanezt alkalmazhatjuk a virslinél is. Annyi langyos vízbe rakjuk, ami épp ellepi.
Mielőtt letelne az idő, felrakunk vizet forrni a tűzhelyre, és a langyos vízből kivett finomságot a felforrt, de már a tűzről levett edénybe rakjuk, majd lefedjük. A legjobb, ha üvegfedővel tesszük ez, így láthatjuk a folyamatot.
Mivel a virsli főtt alapanyag – tehát akár „nyersen” is fogyaszthatnánk, ezért lényegében csak melegítésre van szükség.
Amint látjuk, hogy megduzzadt, már levehetjük a fedőt, és tálalhatjuk a virslit.
Van más megoldás is, gőz felett melegíteni, így kisebb hőhatás éri.
Ha netán mikrónk van, akkor a vízben áztatott virslit pár csepp vízzel alatta – tálkában, tányéron belerakjuk, és néhány másodperc alatt felmelegítjük.
