Pár tíz évvel ezelőtt faluhelyen még elképzelhetetlen volt egy családi ház, és a kertvárosi részeken lévő épületeket is úgy húzták fel, hogy egy kis, egy-két helyiségből álló épület ott legyen a ház végében.
Ez volt a nyári konyha, amihez még ma is sokan ragaszkodnak – nem véletlenül.
Nagymama például a város központjában lakott, ettől függetlenül udvaros épületük mögé építettek egyet. Mert kellett…
Régen faluhelyen, mikor tavasszal elkezdődtek a kinti munkák, akkor a konyha is kiköltözött a ház hátuljában – általában hevenyészettebben – kialakított kisebb helyiségbe. Előtte persze kikormozták a kéményeket – ha ősszel nem tették meg – aztán meg szépen kimeszeltek.
Az alapvető berendezési tárgyak itt is rendelkezésre álltak, ott volt a stelázsi az edényeknek, esetleg még egy régi konyhaszekrény is befért a tányéroknak, és más konyhai felszereléseknek.
Beraktak egy tűzhelyet, legtöbbször sparheltet, de volt úgy is, hogy a gazda saját maga épített egyet, és volt asztal, szék is, hogy az étkezést is itt bonyolíthassák le.
Ha elég nagy volt a helyiség, akkor még a mosdást is itt történt.
Nem véletlenül.
Nem volt idő egyfolytában takaritgatni, ezért napközben kerülték a „házba” bemenetelt, csak végszükségben lépték át a küszöbét.
Napközben – ha épp nem voltak kint a földön, vagy más munkát épp nem végeztek, akkor a nyári konyhában voltak, ott tisztálkodtak, ott zajlott a mosás egy része, és természetesen a főzés-sütés-mosogatás.
Így a ház nem koszolódott, minden kosz a nyári konyhában „csapódott le”.
És persze nem volt elhanyagolható az az érv sem, hogy a nyári meleg amúgy is fárasztó, megviseli az embert, nincs rá szükség, hogy még a főzéssel is melegítsék a lakást, így ha beléptek, élvezhették a vályogfal által biztosított kellemes hőmérsékletet.
És mivel az étel nem a házban volt, ezért a legyek támadásától sem kellett bent a házban úgy tartani, mintha ott főznének.
A falun az idősebbek a mai napig ragaszkodnak a nyári konyhához, annyi különbséggel, hogy legtöbb helyen már egy toldalékot építettek a házhoz e céllal, vagy külön húztak fel egyet.
Sőt megfigyelhető, hogy aki faluról költözött városba, az ottani házhoz is építettek melléképületet, ahol akár télen-nyáron a háztartási munkák nagy része elvégezhető, így a fő épület tisztán tartása lényegesen könnyebb.
