Sok oldallátogatónak nem lesz nehéz behatárolni az időt, hisz amikor ez a fotó készült – akkoriban óvodában, iskolában ünnepek idején szerepléskor a pöttyös, babos szoknya, és a piros pöttyös kendő volt a „menő”
Persze itt nem állami ünnepekre gondolok, hanem iskolai fellépésnél, anyáknapján, óvodai évzárón, és ha „népitáncoztunk”. Ez valamikor a hetvenes években már kezdett feledésbe merülni, de a hatvanas évek viselete erről szólt.
A kislány tanyán lakik, és most kint van sarlózni egy kicsit a határban. Lábán pedig egy magas szárú cipő, ami nagy eséllyel vagy az anyu, vagy a nagyi elnyűtt ortopéd cipője lehetett. Hisz aki dolgozott már kint a földön az tudja, hogy pillanat alatt tönkremennek a cipők, nem lehet jó lábbelit fölvenni kintre, és bizony az sem árt, ha az ember lábán stabil a „pipellő”.
És bizony az is árulkodik a korszakról – hogy a leányzó még szoknyában, kötényben dolgozik.
Később – már a hetvenes években is – jött a nadrág, hétköznapi, otthoni viseletként pedig a kötényt pedig felváltotta az otthonka.
Fotó: Fortepan/Drimbe József, 1965 Forrás
