Egy biztos, hogy semmi nehezet.
Régen nem igazán volt divat a főzelék, az inkább a háború-környéki élelmiszerhiány idején terjedt el. Viszont a zöldségeket levesként régen is szerették, melegben főleg a savanyú alapízek jöttek szóba.
Ha volt még sóska, azt gyakran készítették. Édes-savanyú levesként etette magát, ráadásul ha beleütöttek néhány tojást még érezték is, hogy ettek valamit.
Annak idején amúgy is mindent, még a levest is kenyérrel ették, sok helyütt a gyümölcslevest és a húslevest is. Hisz a lényeg az volt, hogy teljen a pocak.
Melegben a már említett gyümölcsleves is nyerő volt, de abban az időben, amikor még nem volt hűtő készítették rántással is. Nem sötétre pirítottra kell itt gondolni, hanem teljesen világosra, és persze akkor tejjel engedték fel. Csináltak egy hatalmas fazékkal, aztán rájártak.
Aztán ott volt a tök, a spárgatök, minden kertben volt pár tő, az ellátta az egész családot. Levesként ugyanúgy kell elkészíteni, mint a főzeléket belőle, csak hígabb. Rendkívül üdítő ilyen melegben, napközben szinte csak ilyesmin éltek.
Volt paradicsom is, de abból inkább akkor készítettek levest, amikor épp elrakták télire, mert nyáron túl sok idő nem volt a passzírozgatásra, márpedig ha levest készítünk, ugyanúgy kell dolgozni érte, mint amikor télire rakjuk el a paradicsomlevet. Mosás, darabolás, rottyantás, passzírozás. Faluhelyen ilyen pepecselést dologidőben nem engedhettek meg maguknak.
Viszont, ha volt dinnye, azzal is le lehetett tudni egy étkezést, főleg, hogy mindenhez kenyeret ettek – ehhez is.
És persze ott volt a lecsó, amit nyáron rendszeresen „főztek”, legtöbbször mezítlábasan, néha viszont került bele egy kis kolbász, házi tarhonya is. A szalonnás alap az adott volt, az nem volt kérdéses.
Dologidőben persze, ha kint a határban dolgoztak, akkor nem ártott valami tartalmasabb étel, mert bírni is kellett a munkát, ott viszont inkább hideget ettek, majd otthon – dolog után – ettek inkább előre elkészített főtt ételt.
Este, meg reggel jöhetett a tej, vagy tejeskávé egy darab kenyérrel, ha sötétedésre kicsit hűlt a levegő, akkor már a tojás, vagy más tartalmasabb étel is „lecsúszott”…
Vasárnap viszont – akármilyen volt az idő – húsleves, és (ha csak lehetett) valami valami húsos második dukált.
