Manapság el sem tudjuk képzelni a világot életre szóló szőrtelenítés nélkül, mondván: ez hozzátartozik az ápoltsághoz.
Hozzátartozik a tisztasághoz, a fittséghez, ha nem tesszük, akkor elhanyagoljuk magunkat világ csúfjára, és még büdösek is leszünk.
Ráadásul kinéznek, kiröhögnek, és másoknak meg lesz a véleményük rólunk, ha ezen a téren nem foglalkozunk magunkkal…
Sokan úgy gondolják, könnyebben izzadnak azok, akik nem gondozzák magukat ilyen téren.
Na, erre mondaná azt apám, s nagyapám, hogy: legjobb módszer a mosakodás.
A hónalj, vagy bármely testrész – akár van rajta valami, akár nem – akkor lehet büdös, ha nincs tisztán tartva..
A szőr az ember testén részint azért van, hogy a bőrtől, testrészektől, szervektől távol tartsa a szennyeződéseket, baktériumokat.
Így van a szemnél, a fülnél, és mindenütt az egész testen.
Valamikor a hatvanas években ha egy nőnek szőrös volt a lába, akkor azt mondták: sok pénze lesz…
Korábban még arra is „vetemedtek” az emberek, hogy a lábon lévő szőrt valamilyen módon kiemelték: erre jó lehetőség volt a szempillaspirál használata a lábszőrzetre.
Hülyeségnek hangzik? Pedig nem az. Ugyanis egy gyermek még puha bőrű, esetleg kis pihécskékkel van tele. Aztán ahogy elérkezik a kamaszkorba elkezdenek dolgozni a szőrtüszők is… Magyarán: a szőr az érettség jele. Régen erre a fiúk-lányok büszkék voltak, és mindkét fél kifejezetten vonzónak tartotta.
Papa és apu is hangoztatták annak idején, hogy a nő nő legyen, és ne gyerek… És Mamának, Anyunak is kifejezetten tetszett, mikor a kigombolt ing megmutatta, hogy nem egy csecsemő hordja…
Akkoriban úgy vették, hogy az emberen semmi sem felesleges, és mindennek van funkciója.
Ha pedig van, akkor e felfogás szerint hülyeség megszabadulni tőle. Változnak az idők, most másképp gondolkodunk. Aztán lehet, hogy jön egy új generáció, aki megint más magyarázattal áll elő…
Vagy visszatér a múltba. Fotó: Múlt-kor