Az ötvenes-hatvanas években senki sem kérdezte – egyszerűen ez volt a módszer. Debrecen, s az ország minden városában az üzemek, intézmények így fizettek.
Az persze nem igaz, hogy kétszer volt fizetés. Egy volt, két részletbe osztva. Harmadikán a fő, és huszadika körül egyfajta bérelőleg, ami egy kisebb összeg volt, nagyjából talán harmada a teljes bérednek.
Segítségnek szánták ahhoz, hogy hónap végéig kijöjjél valahogy. (Atyáskodás kora)
És persze ekkor még nem volt utalás, kéztől kézbe ment pénz, borítékban, bércédulával, ami szalag volt, és fizetési jegyzékkel.
A kétszerre elosztott pénzt nyilván nem véletlenül találták ki annak idején.
Valamikor a harmincas években is volt már ilyen, akkor azért hozták be, hogy az infláció miatt hónap közben ne értéktelenedjen el teljesen a megkeresett pénzecske. Aztán a háború után azért volt szükséges, mert alacsony volt a bér, így aztán – ha egyszerre történik a kifizetés – nem jöttek volna ki az emberek belőle.
Mégis csak más érzés kétszer pénzt hazavinni, még ha kevesebbet is, mint egyszer, akkor se sokat.
Persze ez se tetszett a magyarnak. Akkoriban az volt a sirám, hogy nem jó ez így, kétszerre elosztva, nem lehet belőle takarékoskodni. A másodikat elviszik a számlák, a fizetésből meg nem lehet hónaptól-hónapig kijönni…
Mert, hogy azért akármilyen szépnek látjuk utólag a múltat, akkor sem volt fenékig tejföl minden, és kolbászból sem fonták a kerítést, már csak azért sem, mert a boltokban nem volt jó minőségű kolbász.
Például Gyulait még a nyolcvanas évek elején is ritkán lehetett kapni, és bizony jó pénzért. Pedig akkor már havi egyszer kaptál fizetést.
Ezt a kétszeri kifizetés nagyjából a hatvanas évek végéig tartott, utána meg kellett tanulni beosztani a bért.
Ez sokaknak nem ment egykönnyen, erre találták ki a bérelőleget, amit gond esetén a legtöbb munkáltatónál lehetett, és mai napig lehet is igényelni. (Persze nem örülnek neki, és igazándiból nem is jó módszer, hisz annyival kevesebb pénz megy a folyószámládra. Akkor meg mit értél vele:) Fotó: regifotok.hu Alapítvány a Kultúra Vizuális Kutatásáért a fotó az 1960-as években készült Magyarországon, készítője ismeretlen. magántulajdonban lévő 6×6 cm-es negatívról. Forrás
