Az Erdővidék 100 arca című videósorozat olyan kezdeményezés, amely Erdővidék bemutatására törekszik, a helyi idős emberek élettörténetén keresztül. A készítők célja, hogy lehetőleg minden faluból készítsenek riportot valakivel, és a sorozatnak már 24 része jelent meg.
Erdővidék történelmi tájegység Erdély keleti részén, Kovászna megye északnyugati sarkában. Főként a Baróti-medence településeit foglalja magába. Látványosságokban, nevezetességekben gazdag tájegység, itt van többek között a Vargyas-szoros természetvédelmi terület, amely Székelyföld egyik legnagyobb karsztvidéke, ugyanakkor innen származik többek között a nagy mesemondó, Benedek Elek és Apáczai Csere János író, teológus.
Az Erdővidék 100 arca sorozat 22-ik részében a szárazajtai Bogdán Albert (vagy Bogdán Berci bácsi) mesél élettapasztalatairól, életszemléletéről. Szárazpatakon született, és az egész életét Erdővidéken élte le. Már gyerekkorában is szerette a lovakat, és besegített a kovácsműhelyben, ahol megszerette a mesterséget, és 15 évesen kovácsinasnak állt Bibarcfalván.
A 80 éves kovácsmester szerint az életben a legfontosabb dolgok a hit, az egészség és a család. „A fiataloknál minden a kezdettől függ. Milyen családba született, a szülei milyenek voltak, hogyan nevelték” – mondja Berci bácsi, hozzátéve, hogy a gyerek jóban-rosszban a szüleit követi egész életében, ezért nagyon fontos, milyen példát lát maga előtt.
„Legelső sorban fogadjanak szót a Jóistennek, azután a szüleiknek. Mert ez hiányzik most erősen a fiatalságtól. Ennek a kettőnek nem fogadnak szót” – tette hozzá. Szerinte a mai világban az a legnagyobb probléma, hogy túl sok mindenre vágyunk. „Az a baj, hogy igen nagyravágyók vagyunk. Nem vagyunk megelégedve azzal, ami van. Jobb kell, több kell” – mondja Berci bácsi.
Arról is mesélt, hogy régen az udvarlás is másképp történt, mint ma. Szerinte „most a leányok udvarolnak a legényeknek.” Az ő fiatalkorában egy héten kétszer volt „vizitaeste”, amikor a fiatal férfiak meglátogatták a lányokat – ha azok fogadták őket – de este 9-kor haza kellett menni.
25 éves volt, amikor elvitték katonának. Akkorra már családapa volt, elsőszülött lánya 11 napos korában meghalt, második gyermeke pedig 8 hónapos volt, amikor egyik napról a másikra elvitték katonának. Azt mondja, 6 hétig nem kapott hírt a családjáról, és, bár ő írt nekik leveleket, nem tudhatta, hogy az otthoniak megkapták-e azokat.
Egész életében a hite segítette át a nehézségeken, nemcsak akkor, amikor katonaként elszakadt a családjától, de később is, amikor egészségügyi problémái miatt többször is meg kellett őt műteni. Egyik alkalommal, amikor kórházban volt, az intenzív osztályon, hallotta, hogy az orvos és az ápolónő arról beszélnek, hogy a halálán van, de ő mégis életben maradt, és 3 nap múlva kikerült az intenzív osztályról.
Az egészségre vonatkozóan egyébként az az álláspontja, hogy egyszerűen, mértéktudóan kell élni, és nem kell minden aprósággal rögtön orvoshoz szaladni.
Berci bácsinak, aki közel 60 éve van együtt a feleségével, a házasságra vonatkozóan is van néhány jó tanácsa: „Olyan a szerelmi élet, a házas élet, a fiatal élet, hogy azt is csak mércével szabad. Nem szabad belemenni torkig, mint szokták mondani. Mindennek megvan a maga módja, s a maga rendje, aszerint kell élni, mert úgy helyes.”
