Szolnokon született 1982. február 1-én, Fonogram-díjas, és Máté Péter-díjas énekes, a Megasztár 2. szériájának győztese.
Törökszentmiklóson éltek édesanyjával, nevelőapjával és testvéreivel nagy szegénységben, néha még a kukázás is előfordult életében. Egészen 1998-ig ment ez, ekkor öccse elhunyt autóbalesetben,
édesanyja és nevelőapja kapcsolata tönkrement a tragédia folytán. Molnár Ferenc ekkor hagyta ott a szülői házat, dolgozott betanított munkásként több helyen, bár ekkor is gondja volt már a gerincével.
Már régóta zenélt, próbálkozott is itt-ott, de rendre elutasították, sokuknak nem tetszett a neve. Ekkor vette fel barátja tanácsára a Caramel nevet.
Az első Megasztárra még nem jelentkezett, mert nem tudta pontosan, hogy mit is akarnak a felfedezettekkel. Aztán következő évben végül mégis kísérletet tett, mégpedig sikerrel, és a közönség nagyon megszerette.
Valamikor 2005-ben készítettek vele egy riportot, annak rövid kivonata az alábbi néhány sor. Ha valaki nem ismeri gondolkodásmódját, akkor ez alapján nagyjából „feltérképezheti”…
Annak idején lázasan énekelt a döntőben, hisz a gerincsérv miatti kezelések taccsra tették az immunrendszerét, pillanat alatt megfázott. Fájt a torka, a légcsöve, a tüdeje. A hangszálai is gyulladtak voltak, bepróbálni sem tudott, hisz előző nap kórházban volt.
A porckorong sérvét rakodómunkásként szerezte, hisz a Megasztár előtt ebben a munkakörben dolgozott. Már a döntőn kijelentette, hogy nem hagyja, hogy más irányítsa készülő nagylemezének összeállításában.
Ő már akkor úgy gondolta, hogy saját magát akarja adni. Az sem igazán tetszett neki, hogy a versenyben énekelt dalokból hanglemezt kellett csinálni, de hát ez hozzátartozott a szerződéshez. De másra már nem kötelezték.
Akkoriban arról beszélt, hogy a cigányság nincs elnyomva. /2005-öt írunk, a riport a Heti válasz c. hetilap május 5-ig számában jelent meg. Úgy gondolja: a romákat nem üldözik Magyarországon. Arról beszélt, hogy ugyan vannak gondok, de talán javulóban van a helyzet. És az egész probléma megoldását abban látja, hogy a szülők hogyan nevelik gyermekeiket. Mindkét oldalról. Roma oldalról a magyarokat kell elfogadni, magyar oldalról pedig a romákat. Persze közben alkalmazkodva.
Azt tervezte, hogyha majd lesz egy gyermeke, akkor arra fogja nevelni, hogy hasznos tagja legyen a társadalomnak. Még csak véletlenül sem azt fogja a gyerek látni maga előtt, hogy minden jó, ahogy van, nem számít semmi, csak saját maga.
És úgy gondolja, úgy gondolta, hogy ez lenne a roma probléma megoldásának kulcsa. Mert ha mindenki így gondolkodna, akkor egyszer eljönne az a világ, amikor nem egymás mellett élnének az emberek, hanem egymással….
Az a fontos, hogy az emberek megtanulják elfogadni egymást függetlenül attól, hogy fehér, fekete, sárga, vörös, vagy bármilyen a bőrszínük, és az sem lényeges, hogy kinek milyen a vallása, vagy egyáltalán van-e vallása,
vagy melyik párt tagja. Egy a lényeg, hogy hogyan látják a világot, hogyan gondolkodnak róla, mily módon akarnak tenni érte.
A legjobb módszer a nevelésre az, amikor az ember egyszerűen csak él. Semmi papolás, semmi leülök megbeszélni…vagy a kötelező fejmosások, és előadások… Ha csak teljesen természetesen él az ember úgy, ahogy kell, ahogy a törvények, a lelkiismerete, a lelke diktálja – akkor a gyerek csak jót tanulhat a felnőttől, és egyszerűen későbbiekben majd lemásolja…
Ennél jobb módszert az elfogadáshoz, és a nevelésre még nem talált ki senki…. Stílusát,egyéniségét,emberségét, előadásmódját sokan kedvelik, népszerűsége azóta is töretlen.
