Mindannyiunk életében eljön az a sajnálatos pillanat, amikor a nagyszülők, már csak az emlékeinkben élnek tovább. Ez az emlék azonban mélyen a lelkünkbe ivódik és elkísér bennünket egy életen át. Sokszor úgy érezzük, hogy mennyire megnyugtató lenne számunkra, ha hallhatnánk a hangjukat, amint mesélnek és mesélnek…
Mert mindannyiunknak hiányzik a tőlük kapott szeretet és gyöngédség. Hiszen ők voltak, aki végig követték a mi növekedésünket, ahogyan gyerekből, kamasszá cseperedtünk. Másfelől, pedig mi voltunk a tanúi az ők öregedésének és végül eltávozásuknak. Ezért mondják, hogy az első igazi elválás egy gyerek életében nem más, mint a nagyszülőktől való végleges elbúcsúzás.
Ez az első igazi érzelmi fájdalom, melyen keresztül kell mennünk, hiszen az unoka és nagyszülő kapcsolata egy csodálatos kapcsolat, mely a kölcsönös megbecsülésen, a szereteten és tiszteleten alapszik. Ezért is visel meg bennünket annyira, e csodálatos és fontos személyeknek az elveszítése.
De hogyan tudjuk megbékélni szeretett nagyszüleink elvesztésével?
Azok a személyek, aki felnőtt korban még örvendhetnek a nagyszülők társaságának, rendkívül szerencséseknek vallhatják magukat. A gyerekkorban elveszített nagyszülő, nem okoz olyan mély fájdalmat, hiszen ezt gyerekként másként éljük meg és fogjuk fel.
A szülők részéről a legjobb dolog, ha nem ködösítenek a nagyszülők halála kapcsán olyan történetekkel, miszerint a szeretett nagymama vagy nagyapa ezután a mennyekből vigyázza unokáját. Igyekezzenek a gyerek értelmi szintjének megfelelően közölni a szomorú hírt, és a hangsülyt inkább a hír által kiváltott érzelmek együttes feldolgozására helyezzék.
Hallgassák meg gyerekeik felmerülő érzéseit, beszéljenek nyíltan az űrről, melyet a szeretett nagyszülő hagy maga után. A gyerek, ha látja, hogy nem tabuként kezelik ezt a témát, hogy nyugodtan felteheti a benne esetlegesen felmerülő kérdéseket, akkor hamarabb megbarátkozik az elveszítés gondolatával.
A nagyszülők emléke örökké élni fog bennünk!
Bármilyen fontos momentumához is érünk majd az életünknek, mindig úgy érezzük, hogy szeretett nagyszüleink velünk együtt örülnek, vagy szomorkodnak. Emlékük eleven él a szívünkben és sokszor segítenek a helyes irány megtalálásában.
Jelenlétüket érezzük egy-egy ruhadarabjuk, egy kedvenc könyvük vagy általuk készített tárgy által. Ezért is érdemes megtartani egy-egy rájuk emlékeztető kedvenc tárgyat, melyeknek az idők során, felbecsülhetetlen értékük lesz számunkra. Életünk nehezebb pillanataiban, mindig segít a tőlük kapott értékrend, jó tanács vagy egy adott történet.
A tőlük maradt apró, de igen értékes tárgyak révén, velünk lehetnek a fontos ünnepeken és eseményeken. Mert az unoka és nagyszülő kapcsolata egyedi, megismételhetetlen és örökérvényű.
