A jó nagymama igazi kincs. Bár a nagyik sokfélék lehetnek, egy közös biztosan van bennük: olyan életbölcsességekre taníthatnak, melyek végigkísérik életünket.
Hogy kinek mit tanított a nagymamája néhány nagyszerű recepten kívül? A Scarymommy portál ennek járt utána, és mint az olvasói visszajelzésekből kiderül, a nagyik bölcs szavai legalább annyira változatosak, mint maguk a nagymamák.
22 dolog, amit a nagymamám tanított nekem
– Az én nagymamám mindig azt mondta, nincs okom bárkit is gyűlölni a származása miatt. Azt is mondta, hogy aki így viselkedik, az rosszul teszi, mivel mindannyian értékesek vagyunk ezen a világon.
– A nagyikám megmutatta nekem, hogy mi a feltétlen szeretet, azóta sem szeretett engem senki úgy, mint ő tette. Próbálom ezt a szeretetet most a saját gyermekemnek átadni.
– Az én nagyim megtanított arra, hogy felfelé nézzek. Hogy meglássam a szépséget a dühöngő zivatarban, és örömet találjak a lehullott levélben. Hogy beszívjam minden virág illatát az ösvényen, ahol éppen jártunk, még akkor is, ha én csak úgy elrohantam volna mellettük. Soha nem szállhatott el egyetlen repülőgép sem a fejünk felett úgy, hogy a nagyim meg ne ragadta volna a karomat és ne tette volna fel a kérdést: Vajon hova tartanak azok az emberek? Mi a történetük?
– A nagymamám, aki lassan 90 éves, gyakran mondogatta: „Néha meg kell hemperegned a trágyában, hogy megérezd a virágok illatát.” Valahányszor olyan igazán rossz dolog történik velem, szinte hallom a fejemben a hangját – mintha azt üzenné, hogy még abból a rosszból is tud kisülni valami jó.
– Senki baromságait se hidd el. Ha nem tetszik valami, akkor változtass. – Ezeket tanította nekem a nagyim, próbálok így élni.
– Amikor épp szobatisztaságra tanítottam a gyerekem, és szegény belekakilt az alsónadrágjába, a nagyim azt mondta: „Az élet túl rövid, dobd ki azt a szaros nadrágot és vegyél másikat. Senkinek nem kell más szaros gatyáját mosni.” És innentől mindig hozott új alsónadrágokat a fiamnak, amíg csak szobatiszta nem lett.
– A nagymamám mindent újrahasznosított, nála a legkisebb dolognak is megvolt a második, sőt, a harmadik élete is. Papírtörlő, alumíniumfólia, tejfölöspohár – szinte látom, ahogy szépen elrendezgetmindent a kenyértartó doboz tetején.
– A nagymamám mutatta meg, hogyan tekerjem fel a ruháimat, hogy jobban elférjenek a bőröndben.
– A nagyi mindig azt mondta, nem kell drága ruhákat venned ahhoz, hogy ne nézz ki olcsónak. Azt is megmutatta, hogyan mossak és vigyázzak a ruháimra úgy, hogy még egy ezerforintos póló is évekig tartsa a formáját.
– Egyszer elkövettem egy hibát, ami a nagymamámat kellemetlen helyzetbe hozta és ezért elnézést kértem. Akkor azt mondta: „Semmi baj, amíg lesz radír a ceruzán, nem kell aggódnod, hogy hibázol.” Ezt örökre megjegyeztem!
– A nagyim megmutatta, hogy bárhol boldog lehet az ember. 90 évesen eladta a házát és aztán megbeszélte a lányaival, hogy melyikőjüknél fog lakni.
– Ahogy lesz, úgy lesz – A nagymamám mindig azt mondta, ne aggódjak olyan dolgokon, amikre nincs ráhatásom. Hosszú időbe telt, míg sikerült e szerint élnem, de már egyre jobban megy!
– Amikor 22 éves voltam, a nagyszüleim jöttek értem a repülőtérre, miután szakítottam a barátommal – már másodjára. A hazafelé úton a nagyim azt mondta: „Hidd el, ha elsőre nem működött, nem fog másodjára, harmadjára, sőt, negyedjére sem működni.”. Még azelőtt sosem mondott nekem ilyesmit, de azóta is bennem van, hogy milyen igaza volt.
– A nagymamám gondoskodott rólam, amikor a haszontalan anyám képtelen volt erre. Nagyi tanította meg, hogy igenis értékes ember vagyok.
– Az anyám meg állandóan fogyókúrázott, én meg pufók gyerek voltam, így sokszor célozgatott arra, milyen rossz kövérnek lenni meg sokat enni. Emiatt sokszor lelkifurdalásom volt, amikor a nagyi mindenféle finomsággal tömött, mert féltem, hogy anyámnak rosszul esik majd. De a nagyi azt mondta: „Az anyád az én gyerekem, és nekem ő nem parancsolgathat. Ha mérges lesz, majd megnyugszik. Egyél nálam nyugodtan azt, amit akarsz.” A nagyi igazi menedék volt számomra, ahol végre nem kellett aggódnom a testem miatt.
– A mi családunkban rengeteg szabály volt, és emiatt persze állandóan bajba kerültem otthon. A nagyi viszont sokkal több mindent megengedett – nála triciklizhettem akár a konyhában is, a konyhasziget körül, amennyit akartam, és anyám nem szólhatott rám. A szabadság édes ízét éreztem nála.
– A nagymamámtól megtanultam, hogyan találjam meg az örömöt az életben és élvezzem a családdal töltött időt, és hogy miként tegyem emlékezetessé a vízparti nyaralásokat (és ki hitte volna, hogy a pitypang levelei ehetők?).
– A házi sütik a legjobbak, és az embert rögtön jobb kedvre derítik!
– Az anyai nagyanyámtól megtanultam, hogyan kell gondoskodni másokról. Ő mindenkit szívesen fogadott és etetett-itatott. Tőle tudom azt is, hogyan kell varrni. Az apai nagymamám pedig azt mutatta meg, hogyan készül az igazán jó leves, és hogy milyen értéke van egy régi családi történetnek.
– Ha már dolgozol valamivel, akkor akár pénzt is kaphatsz érte – ezt mondogatta mindig a nagymamám.
– Mindig legyen saját bankszámlád. Szükséged lehet rá, ha el kell menned.
– A nagyim gyakran mondta: Ne másoktól függjön a boldogságod, találd meg a boldogságot magadban.
