Nem úgy kell elképzelni, hogy nem ettek tejjel készült ételeket, de annak idején nem volt szokás, hogy amiben ecet van, vagy más savanyú ízt adó anyag, mint például gyümölcs – tejjel, vagy tejfölösen habarják. Jó ideig még a gyümölcsleveseket is rántással – csak világossal – csinálták.
Akkoriban úgy gondolták, hogy a két dolog egymással keveredve nem tesz jót a gyomornak. Aminek volt igazság alapja is, mert manapság is vannak, akik nem bírják a habarást.
Régen lényegében bármilyen gyümölcshöz kenyeret is ettek. És persze a kenyérhez is kenyeret ettek, de ez esetben nem a takarékosság volt az ok, hanem úgy gondolták, hogy a gyümölcs savasságát a kenyér felveszi, így még az is meg tudja enni, aki egyébként nem bírná. Ha valaki epés volt, vagy sokszor fáj a gyomra, akkor a nehezen emészthető héjat nem fogyasztotta el a gyümölccsel, zöldséggel. A paradicsom héját rendre otthagyták, és a szilva, vagy szőlő héja is így járt.
Szokás volt az is, hogyha nagy ritkán fagylaltot ettek otthon – mert az idősebbek akkoriban úgynevezett kagylóban hazavitték inkább a gömböket – azt is kenyérrel kanalazták be. Egyrészt telt tőle a pocak, másrészt nem fájdult meg a torok. Ha mégis, akkor első pillanattól kezdve bekötötték, aztán legtöbbször minden gyógyszer nélkül, szépen meggyógyult – egy kis mézes, vagy karamell teával kiegészítve…
Vigyáztak rá, hogy ne egyenek, ne igyanak hideget. Régi, vastag falú házakban a csapból is elég hideg víz jött, ezért először kancsóba engedték ki, a kancsót letakarták egy kis szalvétával, és majd csak egy-két órás állás után fogyasztották, mikor már felvette a víz a környezet hőmérsékletét.
Ritkaság volt, hogy hideget ittak, mint az is, hogy a jobb emésztés érdekében gyógyszert vegyenek be.
Ismert volt az a mondás, hogy akkor kell abbahagyni az evést, amikor a legjobban ízlik. Így megelőzhető a túlevés, a gyomorfájás. Ha mégis úgy érezték hogy sok volt a jóból, akkor elővették a szódabikarbónát, egy pohárba beleraktak egy kis mokkáskanálnyit, aztán rá néhány csöpp ecet… Elkezdett pezsegni – ezt itták Bilagit helyett….Úgy értve – nem várták meg, hogy kelljen a gyógyszer. Ezzel persze nem azt jelzem, hogy mi jó, és mi nem – egyszerűen akkoriban csak passzióból nem kapkodtak be gyógyszereket.
