Nem volt könnyű dolguk, de azért valahogy csak megtalálták a módját a legények.
Az, hogy voltak gardedámok egészen a középkorból ered. Egyszerűen kísérő nélkül nem volt ajánlatos egy nőnek kimenni az utcára.
Aztán később ilyen probléma már nem volt, de ettől függetlenül egy idősebb családtag – általában nő – elkísérte a fiatal lányt, bárhová ment.
Templomba, korzózni, sétára, mozi, színház, étterem, hangverseny…mindenhová.
Sok helyütt még pár tíz évvel ezelőtt is szokás volt ez, de ha másvalaki nem is ment a lánnyal, egy idősebb fiú testvér biztosan.
Ők vigyáztak a lány erkölcseire.
Sőt, még ekkor is sok helyütt szokás volt, hogyha a fiú elment a lányos házhoz, akkor mindig legyeskedett körülöttük valaki.
Idegennel régen utcán leállni beszélgetni nem lehetett, mert az erkölcstelen volt.
Csak ismerőssel lehetett sétálni, beszélgetni.
Ismerőssé viszont így – felügyelettel – elég nehéz volt válni.
Épp ezért különféle cselekhez folyamodtak.
Nagymama tökéletes kitalációja volt az enyhe rosszullét. Kicsit megszédül a lány, így a kiszemelt ifjú egy pillanat alatt segítségére siethet.
Vagy ott volt a kesztyű, vagy a keszkenő (díszes zsebkendő) – aminek csak egy pillanat kell, és már a porba is esett.
Egy figyelmes ifjú csak erre vár, és már siet is az ifjú lány után – hisz már okkal megszólíthatja.
És ha megszólította, és beszélgetnek pár szót – természetesen a gardedámnak is bókolva – onnantól kezdve már ismerős lesz, és legalább a séták alkalmával csatlakozhat a kettőshöz.
Persze attól még, hogy ismerős az ifjú – még egyedül nem maradhatott a lánnyal – ahhoz sokkal több kellett. Jó néhány közös, hármas találka után a fiúnak ha még mindig nagyon tetszett a lány, akkor beszélt az apával, és felvázolta neki terveit. Elmondta, hogy közös életet akar majdan vele, komolyan gondolja, az életénél is jobban szereti – szóval a szokásosat.
Így már hivatalosan is találkozhatott vele, akár a lány otthonában is, és ekkor már nem néztek a fiú körmére minden pillanatban.
Innentől viszont úri becsületére volt bízva, hogy tisztességes lesz, és nem kér többet, mint ami adható.
Persze nem voltak egyedül hagyva sokáig – csak hogy épp elcsattanhasson egy csók, pár szó, amit más nem figyel.
Még véletlenül sem volt annyi idejük, hogy megismerjék egymást – ez bizony látszott is azon, mennyi házasság nem sikeredet…
De azért életük végéig együtt éltek…
