Még az ötvenes-hatvanas években is egyáltalán nem volt különleges, ha a család tagjai egymás után tisztálkodtak.
Városon általában először a gyerekek fürödtek, és utána az anya, apa, nagyszülők, faluhelyen ez fordítva volt. Ott a munkában részt vevők voltak az elsők.
Viszont volt olyan, amikor a gyerekek külön fürödtek, és bizony meg volt ennek is az oka.
Akkor is voltak gyermekbetegségek akár csak manapság, csakhogy védőoltás sok ellen még nem létezett.
Azt viszont tudták az anyák, hogy a gyermekbetegségen kölyök korban jó túl lenni, később már sokkal jobban megviseli az embert.
Így aztán sokszor akár védőnői tanácsra is – enyhébb gyermekbetegségek esetében, ha az egyik kicsi himlős, mumpszos, skarlátos lett – egyszerűen a beteg gyerek fürdővizében megfürdették az összes, a betegségen addig még át nem esett csemetét a családban.
Lelketlen dolognak hat mai fejjel, viszont jó pár évtizeddel ezelőtt még más volt a helyzet. Sokkal jobban féltek minden betegségtől, főleg ha felnőtt korban „érkezett”.
A gyermekbetegségeket viszont – ha ágyba parancsolták a csemetét – egész jól átvészelték a kisdedek, úgyhogy ez volt az ésszerű megoldás.
Ráadásul így a család egyszerre túlesett a bajon, mindenki egyszerre gyógyulgatott, nem esett ki az anya többször is a munkából – akár otthon ténykedett, akár már munkahelyen dolgozott.
Ma pedig már nincs ilyen gond – a legtöbb gyermekbetegség ellen védőoltás létezik.
