Egy nő őszinte vallomása és magyarázata arra, hogy miért nem szeretne gyereket szülni.
„Amit most le fogok írni, lehet, sokakat elborzaszt: de soha nem szeretnék gyereket szülni.
Gondolom, felmerül a kérdés: hogy de hát miért nem szeretném megélni az anyaság örömét, annak legszebb pillanatait? Biztos sokan gonosz embernek tartanak, de mielőtt bárki is elítélne, szeretném, ha meghallgatna.
Normális, ideálisnak mondható gyerekkorom volt, de már elég fiatalon tudatosult bennem, hogy nem szeretnék gyereket. Voltak ugyan babáim, de a család házi kedvenceivel jobban szerettem játszani. Jelenleg is két cuki kiskutyám van, akikkel úgy bánok, mintha a gyerekeim volnának.
Már kamasz voltam, amikor hangosan is kimondtam a véleményem, hogy nem akarok gyereket. Eleinte a szüleim és a barátaim is azt gondolták, hogy ez egy pillanatnyi időszak, majd elmúlik. Az évek teltek, de a véleményem nem változott.
Az általános vélekedések ellenére, vannak nők, akiket nem kerít hatalmába az anyai ösztön. Én is ezekhez a nőkhöz tartozom. Igazából sosem kedveltem a gyerekeket, a társaságuk inkább zavart, mintsem örömet szerzett volna, de találkoztam azért aranyos kicsikkel, de mégsem éreztem azt, hogy nekem is kellene egy.
Úgy gondolom, hogy nem leszek kevésbé nő, mert nem szeretnék gyereket szülni. Vannak érzelmeim, tudok szeretni, és gondoskodó is vagyok. Egyszer mélyen megsértettem egy nőt, akinek azt mondtam, hogy nem szeretnék kihordani egy gyereket, aki 9 hónapig a hasamban fejlődik, és akiért 18 éves koráig felelős kell legyek.
Miért szeretem a gyerek nélküli életem? Annyit alszom, amennyit akarok, akkor nézek filmet, tévét, amikor akarok, senki sem zavar ebben, és körbe utazhatom a világot is. Felépítettem egy karriert, amit nem vagyok hajlandó a második helyre tenni, és még emellett professzionális sminkesként és modellként is dolgozatok részmunkaidőben. Szeretek szuperelfoglalt lenni. De elismerésem azoknak az anyáknak, akik a gyerek mellett is képesek dolgozni, de én nem tudnám utánuk csinálni.
Sokan nem értenek meg. Amikor ez kiderül rólam, igyekeznek meggyőzni, de én nem szeretnék változtatni a mostani életemen.
Érvként hozzák fel, hogy én sem létezhetnék a szüleim nélkül, és ez igaz is, hiszen azért élek, mert szerettek volna gyereket. Azt is mondják, hogy egoista vagyok, de szerintem akkor lennék az, ha úgy vállalnék gyereket, hogy közben minden egyes percét az anyaságnak utálnám. Majd azzal jönnek, hogy csodálatos anya lennék, na efelől kétségem sincs, hiszen imádom a Disney rajfilmeket, a babákat, és nagyon energikus vagyok, ezért inkább úgy érzem magam, mint egy gyerek, felnőtt testbe zárva.
Gondolom ismerős az a mondat is, hogy: „Ki fogja gondodat viselni, ha megöregszel? Néha ugyan eszembe jut, de arra sincs garancia, hogy ha lesz egy gyerekem, az majd segítségemre lesz, ha idős, tehetetlen öregasszonnyá válnék.
„Akkor nem is szeretnél családot, házasságot?” – kérdezik. Még most az a társadalmi elvárás, hogy férjhez kell menni, majd gyereket szülni, de ha én nem szeretnék gyereket, az még nem jelenti azt, hogy nem akarok egy szerető férjet, sok barátot.
Ha legközelebb találkozol egy olyan nővel, aki nem szeretne gyereket, kérlek, nem mutogass ujjal rá, mert a nőiesség és az anyaság, nem zárja ki egymást.
A cikket Janine James írta, és a viralwomen.com oldalon tették közzé, fordítás Filantropikum.com.
