Szép egy kosár… Nem? Se feneke, se oldala…. Mire használhatták?

Nagyon egyszerű alkalmatosság, tulajdonképpen többszörös védelmet biztosít.Fűzfavesszőből készítették, elég ritkásan, kúp alakban fonták meg azért, hogy az alatta lévő csibék egyrészt ne legyenek sötétben, másrészt látható is legyen, mi történik.

Alatta ugyanis csibék tanyáztak.

Persze valamelyest biztonságot adott a vadászó macskák ellen is, de ez tényleg csak viszonylagos, hisz felül bátran bemászhatnának. Nem árt, ha a gazdasszony a közelben van.  Ám legfontosabb célja az volt, hogy a tyúk a kiscsibék elől ne szedje fel a drága takarmányt. Hisz a csibéknek jobb takarmány járt, mint a tyúknak, és bár anyai ösztöne csodálatos, ha ennivalót lát könnyen elfelejtkezik “utódairól”, és átadja magát az önfeledt csipegetésnek. Így aztán azt megelőzendő, hogy az ő bögyében kössön ki az összes finomság, amit a gazdasszony a csibéknek szánt – etetéskor a kotlós kívülre, a csibék pedig belülre kerültek.

Magát az alkalmatosságot pedig úgy hívták hogy borító kosár.

Ugyanilyen, alul – felül “lyukas” kosarat használtak a tapogató halászathoz is.  Ezt úgy használták, hogy ahol a halász úgy gondolta, hogy zsákmány lehet, ott a sekély vízben itt-ott lenyomta a fenékre, aztán pedig felülről belenyúlva megnézte, sikerült-e a halfogás. Ezzel a módszerrel viszonylag gyorsan elég nagy területet tudott átvizsgálni. Ha jó helyre rakta, és valóban hal volt a kosár alatt, az onnan kiúszni nem tudott, ő viszont a kosár segítségével könnyedén megfoghatta. Fotó: Indafotó, Damdadam Forrás
loading...